Magyar feltámadás
„Csak tiszta forrásból”
Mikor e sorokat olvassák, éppen bíróságra citálták Bolvári Istvánt és élete párját, Hodován Ágnest, hogy bizonyítsák-igazolják: a kicsi BátorNyilas vajon az ő gyermekük -e. Az idézést éppen a kicsi fiúcska egy éves születésnapjára küldték ki, miután a szülők majd 8 hónapja már nem láthatták, azt sem tudhatták, él-e, hal-e. Olvasom a hivatalos iratokat, a törvényi passzusokat és elszomorító, hogy az érintettek egymásra mutogatva bizonygatják igazukat. A még hatályos alaptörvény szerint is, amennyiben a szülő vagy bárki, a családból meghatalmazással rendelkező személy nem anyakönyvezteti a gyermeket, úgy az a jegyző feladata volna. Aki most azzal „mossa kezeit”, hogy nem tudta kideríteni, hogy hívják a gyermeket, ezért – a gyámügy utasítására – Kovács Péterként jegyezte be. Ami azt vonta maga után, hogy a szülők jogtalanul „tartják” maguknál a gyermeket. Ki kell deríteni jogos szüleiket, illetve, ha ez nem lehetséges, nevelőszülőknek kiadni. Érdekes, mert azt tudta, hogy Bolvári István fiáról van szó, hiszen több alkalommal fel is szólította őket, hogy anyakönyveztessék a gyermeket. Lehet, hogy nem tudta a keresztnevét, illetve azt hallotta, hogy a kisfiúcskát „Babócának” hívják, attól még sem neki, sem másnak nem volt joga átkeresztelni Bolváriról Kovácsra, bírói döntés nélkül átnevezni a gyermeket. Ugyanis ez lett az alapja a későbbi önkényeskedésnek, a rendőri erőszaknak és a már 9. hónapja tartó kínszenvedésnek, amit a fiatal pár megélt. S ki tudja, a kicsi fiúcska hová került, milyen ellátásban részesült, de az bizonyos, hogy az ő kis lelke is megsínylette ezt a korai kegyetlenséget, amelyet rá kiszabtak, elsősorban azért is, mert a legfontosabb időszakban, első évében elszakították az édesanya tápláló tejétől is és emiatt senkinek sincs feloldozás, aki részt vett ebben a kegyetlen bűntényben!
Forgatom a Ptk.-t, s bizony nem találok sehol olyan rendelkezést, amely szerint minden egyéb indok nélkül a gyermeket bárki is átnevezhetné más, idegen családnévre, s a családi körből való kiszakítás is igen súlyos esetekben lehetséges csak. A Bolvári családnál igen súlyos indokként az merült fel, hogy túlságosan magyar szemléletűek és eszerint akarják gyermeküket is nevelni. Bár nem így fogalmaztak a hatalmasságok, hanem azt állították, hogy szektatagok, szektás a magatartásuk és ezért nem látták a gyermek egészséges fejlődésének a biztosítását. Bár a kettő nincs összefüggésben, pontosabban azt kellett volna leírniuk, hogy szellemi fejlődésének biztosítását nem látják, ugyanis a kicsi rendőri erőszakkal való elvitelekor/elvételekor is jól látható volt a róla készült képeken, hogy korának megfelelő, arányosan fejlett, mosolya, tekintete alapján pedig egyértelműen kiegyensúlyozott, nyugodt baba, aki feltehetően minden szükséges gondoskodást, szeretetet megkapott egészséges fejlődése érdekében.
A közelmúltban már sokadszorra jár körbe az interneten az a felvétel – titokban készült -, amely a hitgyülekezetes szekta egyik szeánszát örökítette meg. Miután a hitgyülekezet erősen kormánykötődésű, hiszen maga semjénzsolt is együttműködési megállapodást, komoly, költségvetésből származó anyagi juttatást nyújtott az Amerikában kőrözött vezérnek, ezért képzelhető el, hogy a hitgyülekezet összejövetelein tapasztalható, emberi mivoltukból kifordult hívek azért még jó apák, anyák lehetnek. Mert nincs tudomásom arról, hogy bárkinek a családját zaklatták volna azért, mert a budapesti Gergely utcai központban éppen kutyának, macskának vagy bármely más állatnak képzelik magukat a szülők, azért mert extázisba esve artikulálatlanul röhögnek, magukat rázzák, hátrafelé bucskáznak és emberi mivoltukat szinte megtagadóan viselkednek. Nem! Ez elfogadott, elfogadható, csak az nem, ha egy kis család sarját bátor magyar legénykévé akarják nevelni! Ez már a liberális/illiberálisok által kierőszakolt törvényeik szerint olyan bűncselekmény, amely miatt a kicsi fiúcskát ilyen kegyetlen módon elvették a szülőktől.
Előttem egy régi kép, több mint száz esztendeje készült. A közvélemény előtt tiszaugi arzéngyilkosokként elhíresült asszonyokról van szó, akik arzénnal mérgezték meg családtagjaikat, ha számukra teherré vált akár betegségük, akár vénségük vagy elviselhetetlen természetük miatt. Nézzék meg jól a képet: a börtönbe zártak között egy fiatal anya tartja szorosan a kezében kicsi gyermekét, akivel a börtönudvaron sétál. Abban a „sötét” korban sem volt lelkük a bíráknak a gyermeket elszakítani az anyjától, ha remény volt a kiszabadulására. Azok gyilkoltak. István és Ágnes pedig szeretetre igyekeztek nevelni gyermeküket, soha a törvénnyel össze nem ütköztek, senkire kezet nem emeltek, még csak gyűlölködésért sem lehetne pálcát törni felettük. Hiszen amikor sok-sok kilométert zarándokoltak, felajánlásként kicsi fiuk visszaadásáért, akkor is csak azt mondták, hogy a bűnösökért is imádkoztak, hogy legyen könnyebb számukra a gonosz tettük miatti lelkiismeret furdalásuk elviselése. Istvánnak és Ágnesnek azért kell most bűnhődnie és a kicsi fiacskájuknak is szenvedni, mert nem voltak hajlandóak elfogadni egy gonosz iparágnak az emberiségre kényszerített döntését, amelyet nem emberszeretetből, segítségnyújtásból, humanitárius cselekedetből, hanem kizárólag a minél nagyobb haszonszerzés okán kényszerítenek rá ma is a világ számos országában az embertársainkra. Ettől szerették volna megóvni BátorNyilast. Tudjuk, hogy az úgynevezett védőoltásokat semmiféle orvosi ismeretekkel nem rendelkező zsidó bankárok agyalták ki, akik jó előre megérezték, hogy ez olyan óriási üzlet, amely a kábítószernél és a fegyverkereskedelemnél is busásabban jövedelmező foglalatosság, ami ráadásul legális is, tehát a törvény sem bünteti. Hogy az úgynevezett védőoltások mennyire segítik az emberiség gyógyulását, ezt ma a sok hazugság miatt nehéz volna kikutatni. Hiszen az is sokadszorra beigazolódott, hogy először különféle manipulációkkal lebetegítenek nagy létszámú embercsoportokat, hogy utána, mint valamiféle tudományos kutatás eredményét, „védőoltással” gyógyítsák. Hiszen nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a védőoltások beadása nélkül az ember immunrendszere mennyire volna képes leküzdeni a kórt. Na persze, csak akkor, ha folyamatosan, levegővel, vízzel, élelmiszerekkel, ruházattal, háttérsugárzással és különféle biológiai fegyverekkel nem mérgeznék, betegítenék agyon. A tudomány mai állása szerint azt viszont határozottan ki lehet jelenteni, hogy védőoltást csak akkor szabadna adni bárkinek is, ha előtte komoly vizsgálaton esik át a kiszemelt egyén, kimutatva, hogy semmiféle betegség nem lappang benne, tehát a védőoltás valóban megelőzésként kerül a szervezetébe és nem azért, hogy a már meglévő kórt felerősítve akár a halálba is kergesse őt! Mert sajnos igen gyakran ez lehetett az oka a különféle „segítségnyújtásnak”.
Nem gondolkodtak még el azon egyebek között, hogy az első világháború vége felé vajon miért ütötte fel a fejét az a gyilkos kór, amely spanyolnáthaként vonult be a történelembe? A kimutatások alapján egyértelműen a férfi lakosság körében aratott a halál. Először is a háborúban legyengültek között, majd a hazatérő katonák a civil lakosság körébe is hazavitték a nyavalyájukat, s ott is igen sokan életüket vesztették. Igen ám, de a statisztikai összesítők szerint a civilek körében is elsősorban a 18-40 év közötti férfiakra csapott le és csak igen kis arányban a nőkre vagy idősekre. Hát mi ez, ha nem a természet figyelmeztetése! Legyen elég az öldöklésből, térjenek észhez!
S napjainkban mi zajlik! Újfajta kórsággal riogatva szenved az emberiség. Ahogy évtizedekkel ezelőtt is volt már AIDS, Ebola, H1N1, madárinfluenza, sertéspestis és a jó ég tudja miféle kórságok, amelyekről utóbb mind beigazolódott, hogy valamelyik elvetemült, gyülevész banda kotyvasztotta ki és elsősorban az afrikai elszegényített, kifosztott, lebutított embertársaink estek áldozatává ezeknek a biológiai kísérleteknek, hogy utána lehessen az úgynevezett civilizáltakat is riogatni, hogy villámgyorsasággal fogadják el a „védőoltásukat”. Apropó, influenza. Most azt mondják ezek a lobbisták, hogy a covid-19 is az influenza egyik vírusának a mutációja. Ha több mint 7 évtizede ismert az influenza és ellene különféle védőoltásokat találtak ki, akkor nem érdekes az, hogy mennyire hatástalanok ezek a szerek, már ami a gyógyulást jelenti, mégis erőltetik. Az viszont tény, hogy sokan megbetegedtek, el is hunytak azok közül is, akik valamiféle oltást kaptak ellenük.
Az összes ilyen kórokozónak egyetlen ellenszere van: ha hagyják nyugodt körülmények között, egészséges feltételeket biztosítva élni az emberiséget. Ahogy Bartók Béla fogalmaz Cantátájában – hogy „csak tiszta forrásból” – bizony, csak tiszta forrásból kellene, hogy táplálkozzunk, ruházkodjunk, szellemi táplálékainkat begyűjtsük, mert mindenféle hazugság, félelemkeltés, manipuláció elsőként a lelket pusztítja el, amit ezek után könnyűszerrel legyőzhet mindenféle vírus vagy baktérium, amely pedig mindaddig, amíg megfelelőek az életfeltételek, bennünket szolgálnak, segítenek.
Sajnos, hogy az elvakult haszonszerzési láz nem enyhült még a XXI. századunkban tapasztalt sorscsapások ellenére sem. Még mindig sokakat az vezérel, hogy a meggazdagodási vágyukat lehető legmagasabb szinten kielégítsék, s nem veszik észre, hogy ezzel önmaguk alatt is vágják a fát. Nem döbbennek rá, hogy legtöbben, akik a hatalom közelébe, avagy a mammon fogságába kerültek, emberi mivoltukból kivetkőztek, s már nem is képesek emberként élni Földünkön. Nézzenek szét világunkban. Most is, mint évszázadok óta forrong minden szeglete. Zajlik a hatalommánia miatti harc, kiskirályok és despoták, anarchisták és diktátorok ostromolják egymást a még több vagyonért, a még nagyobb hatalomért, de bár egymást ostromolnák! Az ártatlan emberekkel végeztetik el a piszkos munkát, az egymásnak ártani nem akarókból csinálnak gyilkost, ahogy tették ezt a harcok során is. Hiszen a másik ember ugyan mit ártott neki? Csupán annyit, hogy parancsra rárontanak folyamatosan egy-egy népre, népcsoportra, legyilkolják és a gyilkosokat hősként ünnepelve jutalmazzák, hogy a következő fordulóban ők legyenek az áldozatok. Lásd a közel-keleti állapotokat! A délszláv válságot vagy akár szétszakított Hazánk magyarjait, akiket egészen a Donig zavartak pusztulni/pusztítani, az elvetemült eszmék szolgálatában.
Szép világunkban ma már nagy a baj. Egy szűk réteg és az őket kiszolgáló talpnyalók – sohasem nevezném holdudvarnak, mert az legalább szép és megfogható égi jelenség – és gerinctelen pondrók teljesen letarolják élőflóránkat, s úgy gondolják, hogy ezért soha, sehol sem fogják felelősségre vonni őket. Hát csak olvassák sokszor Bartók Béla üzenetét és próbálják meg értelmezni, mert soraiban benne van az egész emberiség története, küldetése, s aki nem érti, mit is jelez a tiszta forrás, az a pokol mélységes bugyrában sem fogja felfogni, hogyan, miért került oda.
Lám-lám, miután magyar szavunk találóan fogalmaz meg mindent, az is kitűnik, hogy mindegy miről szólunk, miről írunk, minden mindennel összefügg. Bolvári BátorNyilas kis életének küzdelme is. Aki a tanulságot képtelen levonni mindebből, magára vessen!
Rozgics Mária
Bartók Béla: CANTATA PROFANA
A kilenc csodaszarvas
Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Testéből sarjadzott
Kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Szántásra-vetésre,
Ménesterelésre,
Csordaterelésre:
Hanem csak nevelte
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni.
Az erdőket járta
És vadra vadászott
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak,
Annyit barangoltak
És addig vadásztak,
Addig-addig, mígnem
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek:
Karcsú szarvasokká váltak
Erdő sűrűjében.
Az ő édes apjok
Várással nem győzte,
Fogta a puskáját,
Elindult keresni
Kilenc szép szál fiát.
Reátalált a szép hídra,
Hídnál csodaszarvasnyomra.
El is jutott hűs forráshoz,
Hűs forrásnál szarvasokhoz,
Féltérdre ereszkedett,
Hej, egyre rá is célzott.
De a legnagyobbik szarvas
– Jaj, a legkedvesebb fiú –
Szóval imígy felele:
„Kedves édes apánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tűzünk
A szarvunk hegyére
És úgy hajigálunk
Téged rétről rétre,
Téged hegyről hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kősziklához:
Ízzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!”
Az ő édes apjok
Hozzájuk így szólott,
És híva hívta
És őket hívó szóval hívta:
„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem
A jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve.
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg. –
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve…”
A legnagyobb szarvas
– Legkedvesebb fiú –
Szóval felelvén
Hozzá imígy szóla:
„Kedves édes apánk,
Te csak eridj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk!
De mi nem megyünk:
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A mi karcsú testünk
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt.
Karcsu lábunk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak puha avarba.
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.”
Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Nem nevelte őket
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni,
És addig-addig
Vadászgattak addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A karcsú testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt.
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba.
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.
Az igazság odaát van
Az szent igaz ugyan, hogy én soha életemben nem vezettem autót (csak a feleségem), de annyit még én is érzékelek, hogy nincs még egy annyira tenyérbemászó jelenség az amúgy is sikátorokká változtatott közutakon, mint a rikítóan zöld rendszámú emeletes terepjárók irritáló látványa. Igaz, nekünk is van egy éppen húsz éves Ford Focusunk (Fókánk), na de a miénk még csak labdába sem rúghat az újgazdag úri huncutság eme mai jelképei mellett. A legkisebb irigység nélkül mondhatom, hogy önmagában már a városi terepjáró is a jó ízlést marcangoló, súlyos rendszerhiba általános tünete, amelynek kb. annyi keresni valója lenne az amúgy is inka ösvénnyé zsugorított útjainkon, mint mondjuk egy kombájnnak, egy traktornak, egy lovas kocsinak, vagy egy harckocsinak. A NER rendszerének hála, a sietősebb nemzeti milliárdosok ma már inkább helikopterrel, vagy katonai Herkules géppel röpködnek a kurta magyar légtérben, meg úgy a nagyvilágban is, persze. Gondolom, ez pusztán csak azért van, mert a hallatlan üzleti sikereiken fölbuzdulva teljesen magukévá tették Ben Franklin szállóigévé vált bölcsességét, miszerint: „The Time is money”, azaz az idő pénz. Meg aztán, eme Armani öltönyös csúcsparazitáink már akkora nagymenő biznisz menek lettek, hogy már magasról leszarják az olyasféle kéjes fílinget, hogy milyen mámoros érzés is egy vadonatúj, elsötétített ablakú „Tigris tankkal” átdübörögni a roskadozó Lánchídon. Ők már baromira unják a parádés kilátást a szuper tankjuk tornyából a szürkén hömpölygő Dunára, meg a belváros folyton lüktető forgatagára. Úgyhogy, a minimum két autósáv pöffeszkedő elfoglalása érdekli most őket a legkevésbé, mert, mint mondottam: az idő, az pénz —, az meg ugye nem várhat egy minutát sem. Azt hiszem, most már elég nehéz nem észrevenni, hogy elég régóta ez lett itt a trendi és, ha egyenesen beledöglünk —, sajna ezzel kell együtt élnünk. Mert, hát nincs mese, ez van, ennyire piszkosul jól teljesít a gazdaság és ennyire sok már nálunk a hangyaszorgalmú dolgos emberke is, akik nyilván véres verejtékükkel dolgoztak meg a neo-liberális jólét eme méreg-drága jelképeiért. Na, nem mintha nem szarnám le őket jó magasról, de szerintem már ezeknek a jócskán túlméretezett luxus terepjáróknak a puszta léte is a határtalan önzés, a kivagyiság és a beteges magamutogatás megkérdőjelezhetetlen eszköze. Itt konkrétan az van, hogy az erősebb kutya toszik alapon, egy esetleges balesetkor a szerényebb autóval közlekedő és többnyire vétlen utasok rögtön mennek a levesbe, a terepjárós, kigyúrt szarzsák meg lazán röhög a markába, és lázasan hívogatja a biztosítóját. E megszokott szomorú tény mellett az sem elhanyagolható, hogy ezek a többnyire 2,5—3 tonnás luxus szörnyetegek sokkal több helyet foglalnak el a közös térből, sokkal veszélyesebb mellettük közlekedni, kétpofával zabálják a benzint, és a fokozott útterhelésről már nem is beszélve. Mondjuk, ez a fajta, frissen kitenyésztett genny gazdag csúcs parazita típus mindezt pont nagy ívben leszarja, hisz mivel dáriusi gazdaggá lopta már magát, ezért szentül hiszi, hogy övé az egész világ. Nem csoda hát, hogy ez a pöcegödörből előbújt fagocita réteg az összes, mások által megtermelt földi javakra kizárólagos előjogot formál. Mert, az neki jár, mert ő a Jani! És, ha mindez még nem lenne elég: az olvadozó jégtáblákon csont soványan botorkáló jeges mackók megindító látványa kitermelte az égető igényt, hogy még a legkörnyezetszennyezőbb behemód monstrumok is simán átessenek az ökotudatos globális képmutatás magas iskoláján. Hogy a teljességgel antiszociális, ám annál gazdagabb „tank tulajdonos” immár ne csak azt a Rodeo Drive-i fílinget élhesse át, hogy ő vezeti a Batmobilt, vagy James Bond Aston Martinját, hanem azt is, hogy a 60 milliós szörnyetege volánja mögött pöffeszkedve épp most menti meg a bolygót a szegény kis Greta Thunbergnek, a Leonardo DiCapriónak meg a többi hozzá hasonló hivatásos élősködőnek. Ez a roppant trendi projekt pedig úgy megtetszett a rengeteg múlti milliomos munkakerülőnek meg a világot abszolút leuraló autógyártó konszerneknek, hogy a szintén kő gazdaggá tett öltönyös törvényhozók is majd maguk alá csináltak nagy gyönyörűségükben. A bolygóért való féktelen aggódásukban két bepisálás között rögtön hoztak is egy olyan törvényt, amely a jelen és a jövő uralkodó osztályának és a Föld nevű planétának tesz hatalmas szívességet azzal, hogy akik ekkora böhöm nagy luxus járgányokkal közlekednek, az állam totál ingyenes parkolással és legalább egy 10 milliót érő hibrid autó vásárlása esetén, most már 2,5 milliós kedvezménnyel hálálja meg a jóságukat. (És mindehhez elég csak a pedigré meg a zöld rendszám!) Na, most, mielőtt félreértés esnék, ezt a rendkívül szokatlan nagylelkűséget pártunk és kormányunk részéről a legutolsó fillérig azok a csóró és reménytelenül balek magyar adórabszolgák fizetik meg, akik a fele akkora csotrogányaikkal szoktak araszolni az élhetetlenné vált utjainkon, és még fele annyi kárt sem tesznek az ózonlyukban a leukoplaszttal leragasztott „Velorexeikkel”.
De, ha már az általános közteherviselés mérhetetlen igazságtalanságáról van szó, hát a világért se feledkezzünk meg a betegesen önző fittness-buzi biciklis társadalomról, meg a tömegével rendszeresen kirajzó motoros serpákról sem. Ja, és akkor a legújabb globális elmebajról, az elektromos Rock and Roller őrületről még nem is beszéltem, ugye! Na, ezek aztán mind teljesen védve és bérmentve tartják totális frászban a számtalan adót fizető mezei autós társadalmat a nap 24 órájában. Ez utóbbiaknak persze nem jár semmiféle támogatás, sem adóenyhítés, sem pedig ingyen parkolás, az amúgy a mi pénzünkből fölépített és fönntartott közterületen. Hát, azt hiszem többek közt, ezt hívják a nemzeti burzsoázia diszkrét bájának. Magyarul: szokás szerint az van, hogy minél patkányabb egy bizonyos réteg, annál jobban ki van nyalva a pörsenéses segge. A tőről metszett nemzetieskedő gazemberség mértékét már csak tovább fokozza a személyre szabott, adriai luxus jachtokon és a vadász orgiákon átirkált törvényecskék hihetetlen tömkelege. Azt most inkább nem részletezném, hogy a nyári balatoni bizniszükkel úgy megkopasztották a birkaságra mindig is hajlamos magyar népet, hogy még maga Gács Rezső (alias: Rodolfó) is csak irigykedve pislogna rajta. Ám, most, hogy nemsokára vége lesz a kánikulai kaszálási szezonnak, már most fölkészítenek minket húgyos Józsi bácsi és Kőmíves Kelemné immár szokásossá vált szerepére, azaz a kollektív befalazásra. Mert a Jóisten sem tudja, hogy miért pont ez jó a nyakunkra szívósan rátelepedett giga-múltiknak és a régi-új „nemzeti” oligarcha osztálynak. Úgyhogy, szerencsétlen hazánk kifosztása és teljes ellehetetlenítése továbbra is nemzeti színű pántlikával van és lesz is fölmasnizva. A benzint zabáló és okádó magán jachtok, helikopterek, repülők és az elsötétített ablakú utcai Tigris tankok meg nyugodtan hasíthatnak. Igen, mert velejéig romlott és milliárdossá tett pártlakájok és pribékek szabják itt meg nekünk, hogy hogyan kell és lehet élnünk a saját hazánkban. Mert, megtehetik az idők végezetéig —, legalábbis azt hiszik. Mert, amíg tehetik, addig a mérhetetlen cinizmus, a mesés haszon és a vélt ellenség kollektív gyűlölete hermetikusan szigeteli el a netán még nyomokban föllelhető lelkiismeretüket. Valahol ezt hívják: ember alatti tárnákat feltáró kapzsi veszettségnek. Minden esetre, én már most kezdek azon aggódni, hogy szükség lesz-e rám a jövő héttől a munkahelyemen —, vagy esetleg majd én is tudok „home office”-ban dolgozni a hentesboltban? Bevallom, a legutóbbi mesterséges vírus frászkor nem jött össze kb. 4 hónapig.
Horváth András
Világ Magyarsága 09. 03.
Magyar feltámadás
Navigare nececce est!
Hajózni muszáj – idéztük, idézzük sokszor az ismert latin mondást, ha valamit meg akarunk magyarázni, amelyre nincs ép eszű válasz, csupán az, hogy muszáj! De szeretik elhallgatni, hogy van e mondásnak egy folytatása is, azaz „vivere non est necesse” – tehát a teljes idézet így hangzik: Hajózni muszáj, élni nem!
Nos, e „bölcs” megállapítással országunk nagyjai is egyetértenek, hiszen nézzék csak meg, mindegyik folyamatosan kihajózik valahová, elvégre hajózni muszáj, az alattvalóknak pedig élni nem muszáj!? Ki az Adriára, egy kis szexpartit csapni, ki külön repülőgéppel Dubaiba, mások Svédországba, háziasított rénszarvast lődözni, aztán megint csak az Adriára, egy családi partira. Hiába, több Balatont, mint Adriát – de azért az egyensúlyra is törekedni kellene. Ők tulajdonképpen kizárólag erre törekednek, hogy nehogy megsértsék a szomszédokat, ezért áldozzák fel magukat egy-egy ilyen kényes útra. És megint ez a fránya magánügy. Borkai szerint is magánügy, hogy miből fizette a több millió forintos adriai kéjútját, s hogy az egyik kéjhölgy 3 millió forintnyi Eu-s támogatást is kapott a vállalkozásához(?), ő mossa kezeit! Különösen a szexparti után!
Szijjártó Péter külügyér pedig egyenesen felháborodva jelentette ki, hogy mindenkinek joga van magánéletet élni. Ez eddig rendben is volna, csakhogy a luxusjacht egy milliárdos vállalkozóé – legalábbis papíron -, aki sorra nyeri a nagy értékű pályázatokat, de azért bizonyára csak a rosszindulat szól azokból, akik itt is, ott is korrupció gyanúját emlegetik. A szavahihetőségről már nem is szólva: több Balaton, mint Adria! A dubai magánrepülőgépes hajózás aktáit pedig már melegében titkosították, nehogy valaki még itt is korrupciót keressen! Mint ahogy az is természetes, hogy a miniszterelnök hol az OTP vezér, hol egy neves milliárdos magángépén repked focimérkőzésről focimérkőzésre, miközben azt állítja, hogy mindenkor saját zsebből fizette a jegyét. Az lehet, csupán az érték nem stimmel. Ugyanis korábbi vagyonnyilatkozatában 1,3 millió forintnyi megtakarítást ismert el, ez pedig a negyedét sem fedezte volna a magángépes utazás költségeinek, ha teljes áron számítják fel.
Erre szokta mondani az ember, hogy nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. De ha még csak nem is becsületesek, akkor vajon minek látszanak? – tehetjük fel a kérdést. S máris folytathatjuk tovább, egy újabb közmondással, az unos-untalan idézett „fejétől bűzlik a hal” hasonlattal, amelyről mára már mindenki megtanulhatta, hogy azért minden esetben a farkánál kezdik el tisztítani. Tehát nem annak koppintanak a fejére, aki elkövette a finoman fogalmazva vétségnek mondható tettet, hanem annak, aki mindezt észrevette, közhírré tette. Miért, lett baja Borkainak? Amellett, hogy erkölcsi hulla, a pártja mégis menlevelet adott számára, hiszen ilyen alapon az egész grémiumot szélnek lehetne ereszteni! De azért az Audival megköttetett kétes hírű üzletről mély hallgatás van csupán. Miközben az Audi magyarországi vezérkara szépen kimenekítette a pénzét az itthoni cégéből, miután 6 milliárd eurónyi összeget kivett a törzstőkéjéből, ami egyértelműen jelzi, hogy itt nagy változások lesznek, amelyhez a kéjhölgyekkel kamatyoló Borkai is hozzájárulhatott. S az vesse rám az első követ, aki itt sem érez valamiféle korrupció gyanút, hiszen már a vételárnál óriási kedvezményről lehetett hallani, a folyamatos állami garanciával felvett hitelekről, ám mégis megléphette a törzstőke kivitelét is az Audi! Bizony itt /is/ valami bűzlik.
Na de, a Zsolti – ez már a Semjén – mint fővadász, mint keresztény fővezér, tehát az irgalmasság fő őre, teljesen természetesnek veszi, hogy háziasított, úgymond simogatásra felé igyekvő szarvast puffantson le! Fúj! És megint csak fúj! Miközben tudjuk, hogy ugyancsak egy nagyvállalkozó milliárdos fizeti évek óta ezeket a kiruccanásait, ő foglaltat le számára egy egész szállodát, hogy ott zavartalanul készülhessen a nagy attrakcióira! De ha valaki itt is netán korrupcióra gondolna, hát annak a lelkével van gond! S azon sem kell morfondírozni, hogy miközben sok tízezren váltak munkanélkülivé, megélhetésük került veszélybe az utóbbi hónapokban, a vadászati világkiállításra és egyéb összeröffenésekre dől a milliárdos állami támogatás, mert a Zsolti is az ő kutyájuk kölke!
A Peti gyerek is, mondhatjuk kinőtte magát. Korábban úgy állt a kamerák előtt, mint egy elsőáldozásra készülő hátulgombolós, akit önkielégítésen tetten értek. Mára meg természetes, ha 100 milliós ingatlant vásárol, ha sok milliót fizet ki egy adriai útra, amelynek fedezetéről a vagyonbevallásában elfelejtett szót emelni. S mint amikor a kisgyereket tetten érik, ő épp úgy pislog: joga van a magánélethez. Mi sem természetesebb ennél, de akkor saját jachtján, saját költségén utazzon és szerepeljen abban a fránya adóbevallásban a gazdagodása eredete is. Ha pedig egy több tízmilliós ajándékot elfogadott, ez felveti a nemzetbiztonsági kockázat kérdését is, amely már súlyos börtönbüntetést is maga után vonhatna! Már csak azért is, mert a meghívó oligarcha cége Máltában van bejegyezve és több milliárd –egyes becslések szerint tízmilliárd- közpénzt nyert el pályázatai útján az elmúlt években. Egy adriai családos kiruccanás pedig földi halandóknak több tízmillió forintjába kerül. Ha igaz, hogy Szijjártó maga fizetett minden számlát, ekkora összegnek szerepelnie kell a hivatalos akták között, hiszen az általa készített vagyonosodási adó szerint jövedelme nem teszi lehetővé ilyen luxusút fedezetét. Ha pedig ajándékként fogadta el, úgyszintén tételes elszámolást kellett volna benyújtania, hiszen egy ilyen „ajándék” pestiesen szólva is erősen szagos! A törvény szerint ugyanis a képviselő képviselői megbízatásával összefüggésben nem fogadhat el olyan ajándékot vagy más ingyenes juttatást, amely az egy havi tiszteletdíj összegét meghaladja.
Úgy tűnik, ahogy a papa, úgy ő is felmentést kapott a különböző vagyonok bevallásánál, hiszen tudjuk, hogy az idősebb Szíjjártó úgy tudott kibújni a több milliárd forintos birság alól, hogy üzlettársait feldobva előremenekült. Azaz vádalkut kötött és valamennyi üzletfelét bemószerolta az adóhatóságnál, csakhogy saját vagyonát megtarthassa. A Colas ügy még sokak előtt ismert, a vasútépítés körüli üzletben felmerült a kartellezés gyanúja, amely gyanú alól Szijjártó István úgy tudott kibújni, hogy üzletfeleit feladva, maga minimális birsággal megtarthatta cége tetemes bevételét. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az alma nem esik messze a fájától. Hiszen egy milliárdos által felkínált nagy értékű ajándékút elfogadása egy külügyér számára valóban „csak” magánügy lehet, gondolom, erre a mindent elsimító drusza, a Polt tudna kimerítő magyarázatot adni.
Mindeközben a „sztár” biztonságpolitikai szakértő úgy nyilatkozott; örülhetnek az újságírók, hogy a csónakjukat nem süllyesztették el, ugyanis egy védett személy után kémkedtek, ezért indokolt lett volna a szigorú megtorlás. Megspékelve azzal, hogy az újságírók tette kimeríti a kémkedés, mi több, a merénylet fogalmát is, felemlítve néhány nagyhatalmi szokást, mely szerint nem élték volna túl mindezt, ha nem magyar politikussal szemben alkalmaznak hasonló módszert.
Nos, ez a „szakértő” csupán arról felejtkezik meg, hogy a „védett személy” nem hivatalos úton járt, mivel családja is vele volt, s a leleplezést azért ne tévesszük már össze a kémkedéssel. Ha csak Földi László nem tud valami titkos információról, ami miatt a külügyér fotózása akár kémkedés is lehetne. Netán mégsem nyaralását töltötte a családdal? Vagy a család mögé bújva valamiféle titkos tanácskozás is zajlott a jachton? Akkor erről miért nem tudnak a hivatalos szervek is?
Itt elsősorban arról van szó, hogy miközben különféle szigorításokkal az adófizetők táborát arra szólították fel, hogy maradjanak itthon és az Adria helyett a Balatonon töltsék szabadidejüket, addig pedig a politikusok kirajzottak a szélrózsa minden irányába. Tudom, politikuséknál az erkölcs, a szavahihetőség, a példamutatás ritka, mint a fehér holló, na de ezért már mégsem azokat kellene „legéppuskázni”, akik ezt szóvá merik tenni.
S még mindig a hajózásnál maradva, bizony az egész covid-19-es mizéria is úszik a fertőben. Naponta elhangzik, hogy az egészségesek ne viseljenek maszkot, a gyerekek különösen ne. Ennek ellenére az egészségügyi szakemberek véleményét negligálva a politika kiadta a jelszót: maszkra fel magyar! Hogy milyen súlyos következményei lesznek ennek, ma még nem tudni. Egyes szakvélemények szerint az immunrendszer teljes leépüléséig bármi bekövetkezhet, asztma, hörghurut, tüdő problémák. Ezek nem légből kapottak, s igen nagyfokú önteltség, mi több, bűn a múlt héten összeült orvoskongresszus véleményét elbagatellizálni. A rosszindulatú megjegyzések szerint így akarnak sikeresek lenni! Mondják ezt olyanok, akik eddig is magánzsebre dolgozva a beteg emberek szenvedéseiből gazdagodtak meg. A covid-19 hatásáról ma már a hivatalos adatok szerint is tudható, hogy a sajnálatos 700 fölé emelkedett halálozási szám messze alulmaradt a tíz évvel ezelőtti influenza járványénál, amikor több, mint 13 ezer honfitársunk vált áldozatává a kórnak. Akkor nem volt sem zárlat, sem semmiféle járvány-riadó, az egészségügy teljesen „természetesnek” vette ezt az arányt. A WHO – amely szintén a minél nagyobb arányú pénz bezsebelésére törekszik – adatait felhasználva, az A-vírus miatti fertőzés tíz éve másfélmilliárd embertársunk megbetegedését jelentette, s félmilliónál többen, majd 600 ezren vesztették életüket az egész világon. Ma ennek a töredéke következett be, mégis szajkózzák a különféle megszorításokat, kötelező védőoltás beadás elrendelését. Miért? Netán csak nem azért, mert a védőoltás kiagyalói, a rothschild-família több mint száz éve ezzel a világhódításával nagyobb vagyont zsebelt be, mint bármivel azóta is. Tudjuk, hogy a gyógyszer-maffia-hálózat a fegyver- és drogkereskedést messze meghaladva jövedelmez, s ahogy tapasztalni lehet, sok-sok orvost is a kiváltott gyógyszerek arányában dotálnak, így nehezen várható el, hogy ellent merjenek – vagy akarjanak – mondani e gyógyszer lobbinak! Van annak azért valamiféle ördögi felhangja, hogy azok, akik sutba dobva mindenféle fenyegetettséget, retorziót, egzisztenciát és tudományos ismeretekkel alátámasztva felszólaltak a kétes „védekezés” miatt, őket kiáltották ki az emberiség ellenségeinek, miközben az emberkísérletek kiagyalói zavartalanul munkálkodhatnak tovább!
Ilyen körülmények között, gúzsba kötve, megfélemlítve kényszerítenek arra bennünket, hogy a cápáktól hemzsegő vízben hajózzunk csak tovább, miközben már az evezőlapátjainkat is eltörték, élelmünk fogytán, s nem látni a partot, amely felé tarthatnánk.
Talán elérkezett az idő, hogy a jóérzésű, pártokon felülemelkedni képes/tudó embertársaink végre ne hagyják sodródni ezt a lélekhajót, hiszen tudjuk, hogy nem sokaság, hanem erős hitű, tenni akarók kis csapata is képes kivetni a horgonyt.
Rozgics Mária
Aranyosi Ervin: Őszi fák
Lám, a megfáradt fák
levelüket ejtik,
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik.
Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak,
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.
Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.
Ha lehull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra…
More Stories
ARCHÍVUM
KIBÉKÜLHET-E AZ ISTEN ÉS A TUDOMÁNY? – SOROZAT