A MENTÁLIS KONSTRUKCIÓ

2005-ben a Johns Hopkins Egyetem fizikus és csillagász professzora, Richard Conn Henry a Nature folyóiratban publikált egy cikket „A mentális univerzum” címmel.

Ebben a következőket írja:

„Az új fizika alapvető következtetése azt is elismeri, hogy a megfigyelő hozza létre a valóságot. Megfigyelőként személyesen veszünk részt saját valóságunk megalkotásában. A fizikusok kénytelenek beismerni, hogy az univerzum egy ‘mentális’ konstrukció.” (1)

„Sir James Jeans úttörő fizikus ezt írta: ‘A tudásfolyam egy nem mechanikus valóság felé tart; az univerzum kezd jobban hasonlítani egy nagyszerű gondolatra, mint egy nagyszerű gépre. Az elme már nem tűnik véletlenül betolakodónak az anyag birodalmába, inkább üdvözölnünk kellene őt, mint az anyag birodalmának alkotóját és kormányzóját … Az univerzum anyagtalan-mentális és szellemi.„

Az alapgondolat, amely találkozik ezzel a kijelentéssel, hogy valamilyen formában vagy alakban a tudat közvetlenül összefonódik azzal, amit fizikai anyagi világként érzékelünk, és hogy a valóság természete nem fizikai „dolgokból” áll.

Azt hangsúlyozza, hogy a modern tudományos világban „komoly kísérleteket tettek az anyagi világ megőrzésére – de ezek nem hoznak létre új fizikát, és csak az illúzió megőrzését szolgálják. Ez az illúzió, amelyre ismét hivatkozik, az az elképzelés, hogy valóságunk felépítése szigorúan és alapvetően fizikai.„

A fizikusok félnek az igazságtól, mert az igazság annyira idegen a mindennapi fizikától. A mentális univerzum kikerülésének egyik általános módja a „dekoherencia” hivatkozása – az a gondolat, hogy a „fizikai környezet” elegendő a valóság megalkotásához, függetlenül az emberi elmétől.

Nikola Teslának gyakran tulajdonítják a következő mondást: „A nap, amikor a tudomány elkezd nem fizikai jelenségeket tanulmányozni, egy évtized alatt nagyobb előrelépést fog elérni, mint létének összes előző évszázadában.„

Sok tudós, mondhatjuk, hogy ezen a területen a tudósok többsége ugyanígy érez, mégis a figyelem középpontjában álló akadémiai világban továbbra sem fordítanak elegendő figyelmet az anyagtalan tudományra.

Ez furcsa, tekintettel arra a tényre, hogy a kormányzat legmagasabb szintjein, általában a Védelmi Minisztérium berkeiben olyan nem fizikai jelenségeket, mint a telepátia, a tisztánlátás, a távolbalátás, a prekogníció és még sok minden mást komolyan és mélységében tanulmányoztak és ellenőriztek nagyon hosszú időn keresztül. Ezek a jelenségek a parapszichológia területéhez tartoznak, amely közvetlenül összefonódik a kvantumfizikával.

„Ami engem meggyőzött, azok a halmozódó bizonyítékok voltak, amikor ezen a területen dolgoztam, és egyre több bizonyítékot láthattam. Meglátogattam a laboratóriumokat, azon túl, ahol dolgoztam, hogy megnézzem, mit csinálnak, és láthattam, hogy valóban szigorú kontroll van … és így meggyőződtem arról a jó tudományról, amelyet elvégeznek. És statisztikusként azt mondom, hogy a tudomány nagyon különböző területeivel konzultáltam; ezeknek a kísérleteknek a módszertana és az ellenőrzések szigorúbbak, mint bármely más tudományterületé, ahol dolgoztam,” – Dr. Jessica Utts, a Kaliforniai Egyetem Irvine Statisztikai Tanszékének elnöke és professzora 2008 óta. (2)

Egy Frontier’s of Neuroscience folyóiratban megjelent cikk hangsúlyozza:

„A parapszichológiai jelenségeket (pszi) világszerte számos akkreditált egyetemen és kutatóközpontban kutatják a tudományos módszerrel felkészült tudományterületek tudósai (pl. kb. 80 Ph.D.-t ítéltek oda a pszivel kapcsolatos témákban az Egyesült Királyságban az elmúlt években). Ez a kutatás több mint egy évszázadon át folytatódott a téma kivizsgálása, a finanszírozás szinte teljes hiánya, valamint a szakmai és személyes támadások elleni tabuk ellenére. A Parapszichológiai Társaság 1969 óta tagja az AAAS-nak, és több mint 20 Nobel-díjas és sok más kiváló tudós támogatta a pszi tanulmányozását, vagy akár maguk is végeztek kutatásokat.” (3)

Akkor miért van ekkora ellenállás? Lehet, hogy ezeknek a területeknek a megállapításai által gyakorolt következmények túl nagyok? Amikor a fizika megváltozik, változnak a globális paradigmák és az emberek világunkról alkotott felfogása is. Néhány felfedezés szó szerint képes összetörni azt, ahogyan érzékeljük mai világunkat, és talán megváltoztathatja életmódunkat, sőt megkérdőjelezheti azt.

Cassandra Vieten az Institute of Noetic Sciences elnök-vezérigazgatója, egy olyan szervezeté, amelyet az Apollo 14 űrhajósa, Dr. Edgar Mitchell alapított, hogy tanulmányozza a tudatot és annak kapcsolatát valóságunk természetével. Cassandra a következő magyarázatot kínálja:

„Úgy tűnik, mély aggodalomra ad okot, hogy az egész területet megrontja egy olyan jelenség tanulmányozása, amelyet a babonával, a spiritualizmussal és a mágiával való társulása okoz. Az e lehetőség elleni védelem néha fontosabbnak tűnik, mint a tudományos kutatás ösztönzése vagy az akadémiai szabadság védelme. De ez változhat.” (4)

Vegyük például a jeles fizikust, Lord Kelvint, aki 1900-ban kijelentette: „A fizikában most semmi újat nem lehet felfedezni. Semmi más nem maradt, csak az egyre pontosabb mérés.” Nem sokkal ezen kijelentés után Einstein megjelentette sajátos relativitáselméleti cikkét. Einstein elméletei megkérdőjelezték az akkor elfogadott tudáskeretet, és arra kényszerítették a tudományos közösséget, hogy legyenek nyitottabbak a valóság alternatív nézete előtt.

Ez egy nagyszerű példa arra, hogy az abszolút igazságnak vett fogalmak hogyan hajlamosak a változásokra.

Néhány évvel ezelőtt egy nemzetközileg elismert tudósokból álló csoport jött létre, hogy hangsúlyozzák annak fontosságát, amelyet a mainstream tudományos közösség még mindig figyelmen kívül hagy – az a tény, hogy az anyag (protonok, elektronok, fotonok, bármi, aminek van tömege) nem az egyetlen valóság. Meg akarjuk érteni valóságunk természetét, de hogyan tehetnénk ezt, ha folyamatosan csak a fizikai rendszereket vizsgáljuk? Mi a helyzet a nem fizikai rendszerek, például a tudat szerepével, vagy a fizikai rendszerekkel (anyaggal) való kölcsönhatásával? (5)

A 21. század fordulóján a fizikusok elkezdték feltárni az energia és az anyag szerkezete közötti kapcsolatot. Ennek során elvetették a fizikai, newtoni anyagi univerzum hitét, amely a tudományos ismeretek középpontjában állt, és felismerték, hogy az anyag nem más, mint illúzió. A tudósok kezdték felismerni, hogy az univerzumban minden energiából áll. Ezt a tudományos közösség több mint száz éve ismeri.

„A tudatot alapvetőnek tartom. Az anyagot a tudatból származónak tekintem. Nem kerülhetünk a tudat mögé. Minden, amiről beszélünk, minden, amit létezőnek tartunk, megköveteli a tudatot,” – Max Planck elméleti fizikus, aki megalkotta a kvantumelméletet, amiért 1918-ban fizikai Nobel-díjat kapott.

A „kvantum kétrés-kísérletet” arra használták, hogy megvizsgálják a fizikai anyag és az emberi tudat közötti kapcsolatot. Ez felvetette az úgynevezett határozatlansági relációt, amelyet úgy határoznak meg, hogy „a szubatomi dolgokat irányító kvantummechanikai törvények szerint egy részecske, mint egy elektron, a lehetőségek sötét állapotában létezhet – bárhol, mindenütt vagy sehol sem lehet – addig, amíg egy laboratóriumi detektor vagy egy emberi szem rá nem tekint a lényegére.„

A szakértők által lektorált Physics Essays folyóiratban megjelent egyik cikk elmagyarázza, hogy ezt a kísérletet többször használták a tudat szerepének feltárására a fizikai valóság természetének alakításában.

A cikket Dr. Dean Radin publikálta, aki a Institute of Noetic Sciences intézetének vezető tudósa.

Dr. Dean hihetetlen eredményeket ért el. Az emberi szándék meditálók révén képes volt valóban összeomlasztani a kvantumhullám-funkciót. A meditálók voltak ebben az esetben a „megfigyelők„.

Ez azt jelenti, hogy a mentális tevékenység, az emberi elme, a figyelem, a szándék, arra kényszerítette a fizikai anyagot, hogy bizonyos módon viselkedjen. (6)

 

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2020/09/a-valosagunk-nem-fizikai-hanem-szellemi.html