A koronatanácsnak…

Kedves Koronatanács Tagok!

Elöljáróban szeretném megköszönni a szívélyes meghívást, de más irányú halaszthatatlan elfoglaltságom miatt nem tudok személyesen jelen lenni, de azért igyekszem ebben a formában eleget tenni az érthető érdeklődésnek, és a meghívás lényegének.

Mi nem kerestük a direkt kapcsolatot az AMK koronatanácsával, de mivel tudomásunk szerint LHA elmesélte találkozásunk történetét, így azért indirekt formában mégiscsak kapcsolatba kerültünk, hiszen mindenkivel kapcsolatba kerülünk így vagy úgy, akivel szükséges. LHA kezdeményezésére találkoztunk Szabó Attilával, de az első lépések nem voltak biztatóak. S mivel mi semmilyen nehézkes dolgot nem erőltetünk, illetve amikor látjuk, hogy valakiket győzködni kellene, inkább kihátrálunk. Annak okán, hogy mi egy olyan kristálytiszta archaikus rendszert képviselünk, amelynek befogadása érthető módon a kor embere számára nehéz, különösen olyanok számára, akiknek fixa ideáik vannak a szakralitással, a szentséggel, a tudással és adott esetben a szakrális királysággal kapcsolatosan. Mivel a hermetikus hagyományok útján mi tűpontosan tudjuk, hogy a mai világban sem az okkultisták, alkimisták, sem a vallások, sem a vallástörténet, sem a filozófiai irányzatok nincsenek annak a tudásnak a birtokában, amellyel érthető lenne a mondandónk, így inkább bizonyos dolgok elmondásába bele sem kezdünk. Ritka az a pillanat, amikor vitába szállunk, és azt is mindig megbánjuk, mert tudjuk, látjuk, hogy a vitapartnerrel tudáshalmazunk különbözősége folytán nem juthatunk konszenzusra, és ez esetben minden hiábavaló.

Többnyire olyan közegben nyilvánulunk meg közlékenyen, ahol nyitott, magas intelligenciával rendelkező személyek vesznek körül, és van olyan alapműveltségük, szellemi, spirituális téren is, amely lehetővé teszi a megértést.

LHA bizonyára tudna erről bővebben beszámolni, hiszen számos alkalommal volt jelen, amikor különféle emberekkel találkoztunk, és tanúja lehetett annak, hogy mennyire különbözőképpen beszélünk a különféle emberekkel. Mi mindenkit értünk, megértünk, de minket csak kevesen értenek.  Ezért nem folytatunk verbális szélmalomharcot, hanem inkább tesszük a dolgunkat. Nekünk nem a prédikálás a dolgunk, hanem az, hogy egyesítsük a széthúzó energiákat, összeforrasszuk a magyar nemzet szívét … és ezt csak állhatatos kitartással, türelemmel lehet végigvinni, de e közben nagyon ügyelnünk kell arra, hogy ne forgácsoljuk el magunkat.

Mindezt azért bocsájtottam előre, mert ismerem a koronatanács beállítottságát, akkor is, ha vannak véleménykülönbségek. Kezdetben LHA-nál is voltak értetlenségek, de az intelligenciája kezelhetővé tette annak megértését, hogy egy a szokásostól eltérő információhalmazzal, és módszertannal van dolga.

Mi nem mondjuk meg senkinek, hogy mit gondoljon, csak bemutatjuk az összefüggéseket, és kivárjuk, hogy az emberek saját maguk rakják össze a mozaikokat. Ez egy olyan létszemléleten alapszik, amely idegen a ma emberétől. Ma mindenki győzködi a másikat, meg akarja változtatni, meg akarja reformálni, és meg akarja mondani, hogy miről, mit és hogyan kell gondolni.

Érthető módon, amikor szembesülünk egy ilyen offenzív véleményterrorral, akkor ritka kivételtől eltekintve, egyszerűen kilépünk a helyzetből, és nem veszünk részt a társalgásban. Az offenzív emberek ezt a magatartást többnyire gyengeségként és tudáshiányként értékelik. A valóság viszont az, hogy nincs értelme két külön nyelven úgy diskurálni, hogy az egyik érti mindkét nyelvet, a másik pedig csak a sajátját. Mert az efféle diskurzus energiapocsékolás, értelmetlen, és ráadásul etikátlan is.

Ezek után jogosan adódik a kérdés, ki ez a nő? Nos kedves koronatanács tagok, a fátyol mögött levő emberi lény, teljesen lényegtelen. A fizikai lény csak helyet ad annak az energiának, szellemi tartalomnak, amelyre hamarosan nagy szüksége lesz ennek a nemzetnek. Most még csak afféle orákulumként tekintenek ránk, sőt bizonyos emberek szimplán profanizálnak, de rohamosan közeledik az az idő, amikor belátják azok, akiket eddig próbáltunk az egységre bíztatni, hogy egyedül velünk alkothatnak olyan szövetséget és egységet, amely egyszer, s mindenkorra megoldást nyújt a magyarság és a világ népei számára is a megújhodásra.

Most még csak a vajúdás szakaszában vagyunk, de nemsokára megszületik, az az áhított kor, amelyet sokan aranykorként emlegetnek.

Mi tálcán kínáljuk a garantáltan működő megoldásokat, de ahogy az lenni szokott, az arcoskodáshoz és egoizmushoz szokott népségekkel, csak akkor nyúlnak utána, miután túl vannak komoly pofonokon. Mi szüntelenül próbálkozunk mindenfelé, de ma még a legtöbb ember azt hiszi, hogy vannak politikai megoldások, és még a jelenlegi sémákban gondolkodnak. Pedig akik nem veszik fel a kor diktálta fonalat, és nem az eljövendő kor paradigmáiban gondolkodva tesznek lépéseket, kudarcra vannak ítélve.

A jelen korban mindig kell a jövőt látni és a szerint cselekedni. Akik nem látnak a jövőbe, nem képesek a jelenben meghozni azokat a helyes döntéseket, amelyek a háborúk nyeréséhez kellenek. Lehet csatákat nyeregetni, de a háborút csak az képes megnyerni, aki a múltból hozott leszűrt legjobb gyakorlatokat, és a szakrális szabályokat, összhangba tudja hozni a jövő elvárásaival. Ám ahhoz, hogy erre valaki képes legyen, nagy távolságból, széles látószögben kell látnia, a mozgásban levő terek erőviszonyait, és a lehetséges végkimeneteket. A mostani viszonyok között a felsőoktatásban általánosan megszerezhető tárgyi tudás és műveltség, kevés. Ahhoz, hogy ebből a vesztesnek tűnő helyzetből ki lehessen kecmeregni, nagyon kell tudni a szakrális partitúrát! Mert mindennek a szakrális rend az alapja. A nélkül egyetlen sejt sem jön létre, de a szakrális működés ismeretében otthonosan lehet közlekedni abban a labirintusban, amelyben nélküle csak elpusztulni lehet. Nos, ha semmi egyebet sem tudnék, már ez is éppen elég lenne ahhoz, hogy a magyar nép túléljen, és példáján elindulva, a világ megújhodjon!

A világ nagy változás előtt áll. Mondhatni egy végső nagy csata előtt, a jó és a rossz, az élet és a halál között. Az ilyen nagy korszakváltások idején, mindig eljövünk testben, mert ha nem így lett volna, ma nem is élne az emberiség ezen a bolygón. S az a dolgunk, hogy ismét az Élet győzedelmeskedjék, mert mi mindig az igaz úton járókat segítjük.

Ám a jelenlegi helyzetben rendkívül óvatosnak kell lenni, hiszen az ismeretlenségem az egyetlen nagy stratégiai előnye az életpártiaknak. Szinte minden más vonatkozásban, fölényben vannak. S ők aztán igazán tudják, hogy mindig a méhkirálynőt kell elsőként kiiktatni!

Amíg nem tudják, hogy ki az, aki erőt ad ennek az oldalnak, amíg nem tudják, hogy mit csinál, mi a jelentősége, addig fel lehet nőni! Addig meg lehet erősödni! Addig összehangolt lesz az ellenállás és az ellenerő, folyamatosan fenn kell tartani az összhangzatot, mert a harmónia csakis úgy valósulhat meg.

A folyamat pedig önerősítő. Mi azért vettük fel a kapcsolatot a koronatanács vezetőjével, hogy gesztust gyakoroljunk a koronatanács felé, elismerve a tanács eddigi tevékenységét. Ám egy olyan kevélységgel és értetlenséggel szembesültünk, amellyel a korábban elhangzottak értelmében tovább nem kívántunk foglalkozni. Most viszont, hogy érkezett ez a megkeresés, talán nagyobb lesz a fogadókészség és megértés.

Mi a koronatanács nélkül is tesszük a dolgunkat, és nem sóvárgunk senki elismerése iránt, de ettől függetlenül mindenki felé teszünk lépéseket, akik a magyar nemzet összeforrasztását szívügyének tekinti. Ám azonnal visszalépünk, amint kevélységgel, öncélúsággal, hiúsággal szembesülünk. Jó, vagy rossz szokásunk, azt döntse el mindenki saját maga, hogy kérlelhetetlenek vagyunk az emberi gyarlóságok megítélésében, ugyanis a mostani kihívásoknak megfelelni csak olyan emberekkel lehet, akik képesek önmagukat meghaladva egy magasabb rendű eszme érdekében, összehangoltan cselekedni, és itt most a hangsúly az összehangoltságon van. Ugyanis sokan akarnak egységet ebben az országban, dülledő mellekkel, hatalmas egóval, de senki nem hajlandó felvállalni a hídember nehéz szerepét. A hídember tudatában van annak, hogy gyalogolni fognak rajta, és tisztában van azzal is, hogy amíg felépül a híd, számtalanszor betonkeverőbe kerül, húzzák, feszítik, kovácsolják, kalapálják, és ez nem kikerülhető. Ezért nem vállalja senki, és ezért garázdálkodhat a politika.

Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az érlelődés bizonyos fázisai fölé nem mindig emelkedhetünk, de a szükségtelen konfrontációkat, különösen ebben a kori fázisban nem lehet, nem is szabad felvállalni. Később sem szükségszerű, ha lesz olyan csapat, amelyik egy emberként harmóniában működik.

Kedves Koronatanács tagok, higgyék el, mi korona nélkül is Magyarország Királynője vagyunk, mert szakrális értelemben király nem attól lesz valaki, hogy megkoronázzák, hanem attól az energiahalmaztól, amelyet születésétől fogva birtokol.

Sajnos, az elmúlt néhány ezer év emlékezetéből kiveszett az a tudás, amely révén egyáltalán tudható, hogy mi, vagy ki egyáltalán a király. Ezért most ennek a jeles társaságnak nagyon röviden összefoglalva, elmondom.

Azok a népek, akiket legutoljára szkítákként lehet ismerni, magas szintű szakrális tudással rendelkeztek. Tőlük tanultak, illetve ők maguk voltak az óegyiptomiak is, és a két kultúrában azonos jelentéstartalommal bírt az istenkirály. Az istenkirály a kezdetekben olyan szakrális beavatott volt, aki valóban komoly mágia tudással rendelkezett. A magyar mag szóból ered a mágia szó is. Mindkét vallási rendszerben a ’RA vagyis helyes fordítással, az ARA szó áll az istenkirály megnevezésében.

A FA-ARA-O, és a KI-ARA-L. szó szerint fordítva – a szakrális őstudás birtokában – a fáraó azt jelenti, hogy az ara szeretet ereje, a kiaral pedig azt, hogy az ara energia folyása. RA hieroglif jele a kör, közepén egy ponttal. A király szimbóluma pedig a kereszt középpontját körülívelő kör. Mindkét szimbólumhoz társul a sólyom madár. Ami a legjobb látást, a legtágabb látószöget szimbolizálja. A király, a fáraó és a sólyom, összeköti az eget a földdel, és olyan szakrális támpontot nyújt, amely felett más embernek nincs hatalma, amelyre másnak nincs befolyása. Ezért kap teljhatalmat. Mindkét népnél, a kezdeti időkben nők lehettek a királyok, vagy fáraók, ám az idők folyamán a férfi hatalomszomj elkaparintotta a nőktől, és elindult egy szakrális lecsúszási folyamat.

Több ezer év alatt eljutottunk oda, hogy a szent nőiség, teljesen eljelentéktelenedett, és deszakralizálódott. Az összes, a jelenben meglevő mindenféle bajunk hátterében ez a férfi összeesküvés rejlik. Az elmúlt néhány ezer év, teljesen a férfiak történelmévé vált, és a férfi ostobán, pökhendien észre sem veszi, hogy milyen alávaló módon nyomul az élet minden területén. Olyan területeken is hegemóniára tett szert, mint a szülészet, nőgyógyászat, amelytől szakrális értelemben a férfinak jó távol kellene magát tartania.

És itt, most jön a képbe a magyarság történelmének elhallgatása! Bizony-bizony, a magyarság őstörténete, a nők történelme!Hajdan az amazonok mag-arák, azaz magyar nők voltak, és ma mit lehet tudni róluk? És mit lehet, szabad tudni a matriarchális szkítákról? Jószerével semmit. Ennek vajon mi lehet az oka? Nos, amíg itt Magyarországon nem lesz rendbe téve a nők és férfiak helye és szerepe a világban, addig mákszemnyi az esélye, hogy a külföld beismerje, hogy miképpen és miért sinkofálta el a magyarok történelmét, ugyanis az összes nőgyűlölő vallásra épülő férfiehegmónia szülte áltörténelem, és a teljes paradigma azonnal porba dőlne.

Ám most mégis más dolgunk van. Most, hogy az emberiséget blokád alá vették a kufárok, és rettegésben tartják a fegyvergyártók, vajon milyen menekülő út lehetséges?

Tudom, jönnek a jobbnál jobb, de használhatatlan ötletek! Miért is? Mert a szimpla erőszak ellen nem tudunk fellépni. Semmilyen szempontból. Másrészt, ők azt a nyelvet ismerik. Az erőszak nyelvén beszélnek, és arra készülnek, hogy erőszakkal fogunk fellépni.  Mi ismerjük a módszertanaik minden csínját-bínját,  ismerjük a férfiakat, és az ő észjárásukat is.

Ezért a férfiak, férfi eszköztárral ebben a végső csatában elvéreznek. Most a női energiákkal lehet célt érni, és aki egy kicsit is tisztában van a szakralitás szabályaival, tudja, hogy így van.

Azt is jól tudom, akik vártak, mindannyian valamiféle romantikus bibliai szereplőként vártak, de tudjátok a jelen valósága mindig sokkal egyszerűbb és prózaibb, mint a megszépítő múlt homályában gyökerező képzelgések. Vártatok, eljöttünk, itt vagyunk, és olyanok vagyunk, amilyennek lenni kell a feladat megoldásához. Hogy ezt ki, hogy fogadja, hogy illik az eddig felépített elképzeléseibe, az kinek-kinek a saját egyéni problémája.

Mi akkor is itt vagyunk, akkor is tesszük a dolgunkat, ha a koronatanács elutasít, mert valami látványos bizonyságot szeretne…. Valami jó kis hókuszpókuszt, legalább essen le a hold, vagy akármi, vagy legalább üljünk le és tanácskozzunk a koronatanról.

Kedves koronatanács tagok mi készek állunk a beszélgetésre, csak azt ne várják tőlünk, hogy helyeselve bólogassunk olyan gondolatokra, amelyek csak bizonyos archeoromantikus képzelgések szüleményei. A valós szakrális törvényszerűségekről beszélhetünk, de egy idejétmúlt, vagy sohasem volt zagyva elmélkedésnek nem óhajtunk részeseivé válni, és ha valakik saját elképzeléseik rabjává váltak, mi nem szeretnénk ezzel vitatkozni.

Nem azért vettük fel a kapcsolatot a koronatanáccsal, mert kapni szeretnénk valamit, hanem azért, hogy ne vesszék kárba az a sok befektetett munkájuk és energiájuk. Ugyanis AMK itt soha nem lesz! Arra van esély, hogy legyen szakrális elveken nyugvó szakrális királyság, de az AMK-ra  nulla az esélyük.

Mint mondottam, aki képes a múlt jó gyakorlatát a jövő víziójába ültetni, az nyer, aki letűnt sablonokban gondolkodik, az veszít. Mi mindig megmondjuk előre, hogy mi a nyerő taktika és mi nem, de soha, senkinek nem mondjuk, hogy tegye azt, amit mondunk. Mi tiszteletben tartjuk a szabad akaratot, de nem érhet a vád sem, hogy nem szóltunk. Most szóltunk, hogy így nem, de van más mód, ahogy igen. Akik nem létező pozíciójukat féltve inkább ellenségessé válnak, tegyék! Minket nem zavar ez sem. Ahogy az sem zavar, hogy nem ismernek el királynőjüknek.  Semmi gond! Tudják, a kiskacsa sem attól kiskacsa, hogy valaki azt mondja rá, hanem attól, hogy ő kiskacsaként látott napvilágot, és nem kell neki azon gondolkodni, hogy vajon tud-e úszni.

Higgyék el kedves koronatanács tagok, akik ismernek, tudják, mennyire egyszerűek vagyunk, egyeseknek túl egyszerűek, de ettől függetlenül tudjuk magunkról, kik vagyunk, és egyáltalán nem szeretnénk olyan rangon aluli helyzetekbe bonyolódni, ahol bizonygatnunk kellene magunkat.

Mi tesszük a dolgunkat, letesszük a névjegyünket, odatesszük a szívünket, a szakrális tudásunkat, létrehozzuk a nemzeti egységet, és utána kezdődhet az a polémia, hogy milyen legyen az államforma. S ha sokan tudják, hogy miképpen raktuk össze az országot, akkor bízni is fognak bennünk, és ha bíznak, szakrális királyság lesz. Munka, kohézió, egységbe hívás, kitartás, pofonállás, és rend követelése. Ez ilyen egyszerű, de mégis csak az tudja véghezvinni, aki erre született.

Sokszor hallottam már, hogy én ezt és ezt, hányszor mondtam, mennyit tettem, de lám semmi eredménye. Csakhogy mindennek rendelt ideje vagyon, és a megfelelő embernek, a megfelelő helyen és a megfelelő pillanatban kell megtennie, a szükséges lépéseket, és akkor eredményes lesz.

Kedves koronatanács tagok,  tudjuk, hogy nem könnyen emészthető, és mégcsak nem is behízelgő az üzenetünk, de reméljük, hogy alaposan mérlegelik az eddigi tevékenységüket, és ha úgy döntenének, hogy mégis hallgatnak ránk, akkor mehetünk tovább. Azonban semmiképpen ne gondolják, hogy hajlandóak vagyunk vitákba bocsátkozni, vagy a szakrális rend kárára bármiféle engedményt tenni.

Amit mi ajánlunk az, hogy tehetségüket és eddig elért eredményeiket kamatoztathatják abban a nemzeti egységkialakításban, amelyen dolgozunk. Mi mindenkivel szívest-örömest együttműködünk, akik az igaz úton, gőgtől, dölyftől, sértődőttségtől mentesen járnak, de nem fecsérlünk egy kvantumnyi energiát sem emberek eredendő gyarlóságainak, értetlenkedéseinek kiküszöbölésére, ugyanis erre most nincs idő! Most minden erőnket az előttünk álló gigászi feladat elérésére kell összpontosítanunk. Amennyiben a koronatanács úgy döntene, hogy testületileg beáll a végső nagy filharmonikus kialakításába, úgy szívesen látjuk Önöket fegyelmezett szeretetkörükben.

Amennyiben utóbbi megoldást választják, LHA-n keresztül üzenjenek, és sort kerítünk a további lépésekre, és reméljük kellemesen tudunk együttműködni, nem kevesebbért, mint a világ megmentéséért!

Végül pedig: Készül a nemzetegyesítő kerekasztal, jelenleg gyártás alatt van, és december 8-9-én, a hely még nem eldöntött 2 napos összehangoló cselekvési programnapot tartunk. Amennyiben a koronatanács úgy határozna, hogy szellemileg-lelkileg, valamint erőforrásaival támogatni kívánja a nemzet szívének összeforrását, ez úton szeretettel meghívok LHA-n kívül még egy személyt erre a tanácskozásra. Az asztalnál maximum 21-25  ember fér el.

Mindannyiuknak  áldást és Jó egészséget kívánunk!

ILARA