TÖRVÉNY VAGY ÍTÉLET

Az élet nagy homokórájában már az utolsó szemek folynak, és a jelenlegi ciklus véget ér. Az emberiség életében elérkezett a nagy váltás ideje. Ám az, hogy melyik új ciklusban folytatjátok, egyedül rajtatok múlik. Az élet élni akar, és az emberiség józan részének lelkiereje, hite, kitartása, élet melletti elkötelezettsége fogja eldönteni, hogy a világban folyó szakrális, energetikai harcból kik jönnek ki győztesen. A sötét erők mindent be fognak vetni, pénzt, zsarolást, meggyőzést, csalást, félrevezetést, nyílt megfélemlítést. A hatalom mai urainak már semmi sem drága, és ha rajtuk múlik,  a jól szervezett sötét erők, végső pusztulásba viszik a világot. Avagy győz a józanész, és átléphettek az aranykorba. Ha féltek, reszkettek, vagy továbbra is bíztok a szemfényvesztőkben, nem kár értetek, és azt kapjátok, amit érdemeltek. A gyávaság, lustaság, megalkuvás és nemtörődömség juttatta a világot oda, ahol most tart, és ennél már csak rosszabb lesz, ha nem szeditek össze magatokat!

Elérkezett a pillanat, amikor választanotok kell az Egyetemes Örök Törvény, vagy az Ítélet között.

Tudjátok, a világot minden léptékben ugyanazok a törvények uralják, és e változatlan törvényeknek van alárendelve a világ minden megnyilvánult, és megnyilvánulatlan létezője. Ám az oktondi, erőszakos, bírvágytól, és kapzsiságtól fűtött ember, az utóbbi évezredekben feje tetejére állította a világot, megcsúfolt minden valódi szakrális szentséget, hamis, és lopott felségjoggal, szemérmetlenül, megkoronázta magát. Ekkor születtek az első földi, hatalomelvű királyok. Ez volt az a pillanat, amikor a Nő szakrális szentségét meggyalázták, amikor az élet virága megsérült, és az élet fája sorvadni kezdett. Ez volt az a nulladik pillanat, amikor az ember saját, istentől elrugaszkodott törvényeket, és vallásokat alkotott, … és a káosz elszabadult. A folyamat lassan, néha alig észrevehetően ment végbe, és azóta is járja, sajátos, könnyektől, veszteségektől övezett, szenvedés-teli útját.  Az ember az égi törvények megtagadásával, megszámlálhatatlan szenvedést idézett magára.

Az anyagba zárt ember, saját korlátait figyelmen kívül hagyva, úgy hiszi, hogy létezésének tűhegynyi pontjából, megfogalmazhat a földi létezés egészére vonatkozó, és azt befolyásoló paradigmákat. Minduntalan megteszi, és ugyanannyiszor elképedve tapasztalja, hogy az ember tervez, az isten pedig végez. Hogy is lehetne másképpen, amikor az ember megtagadja a valóságot?

Minden folyamat elkezdődik valahol, majd eléri felső határát, és a természet törvények helyrebillentik az egyensúlytalanságot. Természet isten anyánk nem hagy vákuumot, és a túlzásokat sem hagyja jóvá. Az arányosság és mértékletesség elve mentén működik, és minden létező, köteles ugyanezt az elvet követni.

Sok, különböző vallási formula létezik, és a hívek látszólag különféle isteneket imádnak. A valóság az, hogy sohasem létezett Természet Isten Anyánkon kívül más, létező istenség. Az összes vallás teljes fogalomtára, az utóbbi 1-3000 éven belül, önkényes alapokon, valamiféle érdek mentén alakult ki. S ha nem lenne tiltott, a valódi, úgynevezett prehistorikus történelem, akkor az emberek tudnák, hogy az összes ma létező vallás alapja, egy és ugyanabból az ARA hagyományból származik, amelyben a Menny Asszonyáé a világok feletti felségjogot biztosító, királyi tiara. Jóllehet, az idők folyamán a történelmet buzgón hamisították, de még mindig van a földön egy élő nyelv, amely változatlanul elbeszéli az emberiség számára ezt a szándékosan elfedett múltat. S ez a nyelv a magyar. Ezért az Egyetemes Szent Szellem nevében, a világtörténelem folyamán első alkalommal írásos formában, a magyar népnek adom a kezemben tartott egyetemes törvényt, mely a világ minden létező lényének jogát, és a világban elfoglalt helyét hivatott rendezni. E törvények legmélyebb szintű értelmezése, egyedül magyar nyelven lehetséges, ezért az arra méltó magyar szakrális tanítóknak adjuk a továbbtanítás jogát. Valamint a magyar népre bízzuk, – feltéve ha elfogadja – hogy e törvények alkalmazásával, életük példájával tanítsák a többi népeket.

Világtörténelmi feladatot kapott a magyar nép, és ha él a lehetőséggel, a földi világ fejlődését meghatározó, vezető szellemi hatalmává válhat. Ha átérzik, és megértik, hogy az emberiség jövője is a magyarok példamutatásán múlik, nem lehet olyan ár, ami ne érné meg!

Nincs ok az aggodalomra, noha eleinte, nagy lesz a magyarság ellen irányuló össztűz, de ha követitek útmutatásainkat, nagyon gyors, és viszonylag fájdalommentes lesz az átmenet. Akik eddig jutalmazták magukat, nyilvánvalóan a vesztes oldalra kerülnek, de az átalakulásnak éppen az a lényege, hogy az emberiség felébredvén hipnotikus álmából, lerázza magáról az élősködőket, hogy berendezzen egy élhető világot, amelyben a minőségi élet élvez elsőbbséget. Az emberek végre Emberként élhetnek, boldogok lehetnek, egy emberléptékű, természetintegrált, tiszta világban.

Most még szabadon választhattok, hogy kűzdötök-e a szabadságotokért, és elfogadjátok-e a törvényt, avagy megvárjátok az ítéletet.

E kard, azt a végítéletet szimbolizálja, amelyet számtalan régi írás vizionált. A végítélet pokla már nincs messze.  Ezért, vagy elfogadjátok természet isten anyánk törvényeit, és a szerint rendezitek be világotokat, vagy változatos módokon, írtja ki egymást az ember, és a természet. Már láthatjátok az előjeleket, hisz többek között az időjárás útján, világszerte nyújtjuk be a számlákat. A természeti, és emberi, háborús  rombolásokhoz képest, e kemény, de igazságos törvények önkéntes vállalása, és az azzal járó átmeneti kisebb-nagyobb nehézségek nem összehasonlíthatóak.

Az emberiség nagyon régen letért az igaz útról, és feje tetejére állította a világot. Elérkezett az ideje, hogy talpára álljon az emberiség, és kicsavarja az önzők kezéből az ostort, és kikövetelje magának az Istentől kapott jussát! Minden oka, és minden joga megvan hozzá!

Mi, a láthatatlan világban, mindent megtettünk annak érdekében, hogy az Aranykor beköszönthessen e bolygón, de a végső választás a tiétek: Választhatjátok a Törvényt, de akár az Ítéletet is.

Áldás az igaz úton járókra!

ILARA

 

 

Summary