ÖSSZEFOGÁS? EGYSÉG?

Összefogás, Egységberendeződés és Beigazodás kérdései egy bolygó méretű feladat elvégzésekor.

 Szakrális Vezetés vagy Bolygómérnökség, vagy ezek végső soron ugyan azon a területért dolgoznak?

Összefogás, Egységberendeződés és Beigazodás kérdései egy bolygó méretű feladat elvégzésekor.
Szakrális Vezetés vagy Bolygómérnökség, vagy ezek végső soron azonos célért dolgoznak?
Összefogás, összefogás… fogjunk össze…, fogjunk össze! Hangzik és visszhangzik mindenütt.
Érezzük a szükségszerűségét, de egyáltalán jó fogalmat használunk az elvárt cselekvés leírására?
Az összefogás az abszolút egyetértést jelent, minden területen? Vagy egy jól érthető közös cél megvalósítása érdekében tett erőfeszítések összessége? Egyáltalán – jó szót használunk a közös  célért végzett tevékenység leírására? Vagy az összefogás csak egy egységbe rendező szándékmező
kialakításának leírására használt kifejezés, miközben a közös cél eléréséhez sokkal több mindenre van szükség? Egyetértésre, önkéntes feladat felvállalásra, elköteleződésre, beleállásra, egy komplexebb feladat esetén a szükséges struktúrába való beleilleszkedésbe, berendeződésre?
A mindennapi gyakorlatban egy családban, munkában, árvíz idején vagy ünnepeink alkalmával ezeket a kérdéseket képesek vagyunk magunktól felismerve jól kezelni. Még azt is jól érzékeljük, hogy mikor van demokratikus egyenrangú, testvéri együttműködésre lehetőség és mikor van szükség hozzáértés szerinti hierarchikus vagy kivételes, kiélezett körülmények esetén akár autoriter irányítási rendszer szerinti berendeződésre. A mindennapi életben helyzet függően helyesen tudunk
váltani a legjobb együttműködési struktúrák között. Ezen a szinten még jól működik az eredendően emberi létformánkhoz tartozó együttműködési adottságunk. Ahol gondba keveredünk az az összetettebb társadalmi struktúrák, a többrétegű együttműködési rendszerek és ott is a komplexebb
kérdések helyes kezelése.
Az esszének az lenne a célja, hogy rámutasson azon emberi nehézségeinkre, amik egy összetettebb, vagy olyan mértékű komplexitás kezelésekor jelentkeznek, mint pl. az emberiséget vezető elit életellenes hatásának a megfordítása. Ehhez szokatlan, rendkívüli hozzáállásokra és megoldásokra lenne szükség, melyek sehol sincsenek napi gyakorlatunkban.
Az látszik az összefogás igényének hatására, hogy kisebb részfeladatok, mint helyi önellátás kérdései, vagy alkotmányjogi részletkérdések, vagy alternatív egészségügy, oktatás területein, pénzügyi gazdasági kérdésekben létre tudtak már jönni együtt dolgozó közösségek, de a teljes
paradigmaváltást végigvinni képes egységbe rendeződés még várat magára. De miért is?
Leginkább azért, mert az előbbi szakmai területeknek van együttműködési gyakorlatuk. Képes működni az a természetes adottságunk, hogy beleilleszkedünk egy szervezeti struktúrába, ahol
szakmai és a mindennapi gyakorlatban is már bizonyított új alternatív kompetenciák is megtalálják a megfelelő helyüket a többiek által is elfogadott struktúrában. Tehát a specializáció kultúrájában
erre még van gyakorlatunk.
De a teljes társadalmi együttműködési területeinket összefogó úgynevezett szintézis típusú tudás területek el vannak sorvasztva. Van olyan szakmai összefoglaló szavunk, hogy specialista, de olyat nem használunk, hogy „szintézista”. Ez mutatja, hogy itt hiányzik valami nagyon fontos dolog, ami
tudatosan van eltüntetve!! Az oszd meg és uralkodj elvét csak szétdarabolt tudás és tudatrészek között lehet csak működtetni. A dolgokat egyben látni képes embert nem lehet megvezetni, nem lehet életellenes játékokba belerángatni. Nem kis munka volt elérni, de az egységlátás most
hiánycikk!
Olyan erős anomália, hogy a társadalom még bölcsebb tagjai sem igazán tudják, mi a problémáinkra az össztársadalmi megoldás.

Nem tudják, hogyan kellene egy most még nem „létező” (mivel még nincs napi gyakorlatban) új értékrendi és gyakorlati paradigmát megalkotni, kibontakoztatni. Hiánycikk az a gyakorlati tudás,
hogy egy ekkora feladatot hogyan kell elkezdeni és végigvinni. Miközben minden léptékben igaz, hogy valaminek a létrehozási módszertana ugyanaz. Helyzetfelmérés, megoldás elképzelése,
elköteleződés a megvalósítására, kitartó munka tervezés-megvalósítás, visszacsatolások stb. …
Az nem kérdés, hogy szép számmal vannak már felébredt és elköteleződésre képes tagjai a társadalmainknak, de nem találják a részterületek szintéziséhez vezető utat. Sokszor a részterületek
vannak kivetítve teljes megoldásként, és így kizárnak más fontos kihagyhatatlan szakmai területeket, vagy annyira elfoglalja őket a felvállalt irány (ami sokszor tényleg nagyon jó ügy) kibontakoztatása, hogy semmi másra nem jut – még megvizsgálásra sem – idejük, miközben a sok alternatív részfeladat szintézisét is el kellene végezni. Ebbe a szintézis feladatba is bele kell állnia egy erre alkalmas csapatnak. Ezt is fel kell vállalni valakiknek, akik elég felelősséget és
elhivatottságot éreznek ehhez. A legnehezebb kérdés a már egy-egy részterületen aktívan dolgozó társadalom fejlesztők, véleményvezérek, mint ez irányban már kompetenciákkal rendelkezők,
képesek-e beigazodni, berendeződni egy nagyobb szintézis-struktúra részeként!? Ami ideális esetben lehet önként felvállalt, vagy valakik felkérése általi elvállalás.
Ennek a kérdésnek a nehézségeit és kijárati megoldásait járjuk körbe a következőkben. Ehhez nézzünk rá egy-két alapfogalomra, amik tisztázása szükséges az együtt gondolkodáshoz.
Vizsgáljuk meg, hogy elsődlegesen szándék felelősségünk van, vagy eredmény felelősségünk?
Talán jól mutatja az alábbi mondás a helyes választ, hogy a „Pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”. S tapasztaljuk, hogy a legjobb szándékunk ellenére is tudunk hibázni, a nemtudás, a körülmények összes tényezőjének nem ismerete, figyelmetlenség, stb. okán. A szándékunk alapján jön létre a cselekvési irányunk. A szándékunk pedig a gondolkodásunk/tudásunk és az érzékelt tényezők alapján létrejött döntéseink eredménye. Léteznek bennünk természetes, ún. alap
beállítódások, szándékok, és tanult, vagy jelenlegi tudatosságunk szintjén használt szándék hierarchiák is. Az alap szándékaink igazodnak a természetes adottságainkhoz, az emberi létforma küldetéséhez.
Ilyenek a túlélni, biztonságban lenni; magasrendű ideákat, erényeket követni testi lelki és szellemi megnyilvánulásaink szintjén is; hozzájárulni; együttműködni; örömöt, szeretetet adni és kapni;
békességben és boldogságban lenni. Míg a tanult, vagy éppen aktuális tudásrendszerünk alapjain nyugvó szándékmezőnk jelentős természetestől eltérő, akár már beteges szándék struktúrákat is tartalmazhat.
Fontos tisztázni: függetlenül attól, hogy egy igen komplex természeti világ részeként létezünk, s – mint minden teremtménynek – nekünk embereknek is megvan az élő ökoszisztémába és élő szellemi-lelki struktúrákba való helyes beilleszkedést segítő adottságunk. Ilyenek a mintakövető,
másoló képesség; a helyes és helytelen beilleszkedést visszajelző indikációk; belső természetes lelkiismereti, morális iránytűnk; a legtöbb jóra való törekvés adottsága; a belső sugallatokra való hallgatás és az újszerű megoldások, kreativitás életre/lehívásának képessége. S amikor ezek a
természetes képességeink jól működnek, akkor tudunk a leghelyesebben részt venni a komplex teremtési játékban, mely helyességnek – adott körülmények között elérhető legtöbb jónak – a jutalma az öröm, béke, szeretet és boldogság s ekkor az Élet Virágzik körülöttünk. S ha nem jártunk
el helyesen, akkor annak mértékétől függően lelkiismeret-furdalás, félelem, fájdalom, boldogtalanság az indikáció!
Tehát létezik a teremtés rendje szerinti iránytűnk a helyes és helytelen cselekedetekre és ez természetes adottságként velünk van! De ezt az iránytűt el lehet hangolni, vagy akár végleg tönkre is lehet tenni!
Hogyan hangolódhatunk el, hogyan veszíthetjük el a természet rendjébe, az emberi létforma küldetésébe való helyes beilleszkedési képességünket?
Ennek pontos története nem annyira fontos – legfeljebb tanulságos, – de azoknak a mintáknak az ismerete, amik ide vezettek minket, az rendkívül hasznos! Mert a gondolkodási és viselkedési mintáink, lelki-szellemi-erkölcsi alapvetéseink helyes irányú és arányú megváltoztatásával a
kilábalás lehetséges!

Az eltévelyedésünk legfőbb oka, hogy meghamisítottuk a szakrális lételveket, és beleestünk a profán gondolkodás világnézeti csapdájába.
Belső hibáink, gyengeségeink, és külső ármány technológiák segítségével hosszú-hosszú időn keresztül csúsztunk le egy valaha létező magas minőségi bázisról, a gondolkodásunk (szellemi- lelki-erkölcsi alapok) irány és arány vesztése által. Amikor egyesek elvesztették az arányérzéküket
azzal kapcsolatban, hogy mennyit is tudunk a világ teljes működéséről, amikor a pillanatnyi tudásukat elkezdték abszolutizálni, isteníteni és – a legtöbb jó elvét nem vizsgálva – csak a saját szándékuk helyességét erőltették másokra. E nagyképűség alacsony rezgésű mintája mentén,
gyökeret vert a helytelenségeket felerősítő anomália: a gonosz.
Itt rá kell néznünk az emberi nagyképűségünk mértékére azáltal, hogy megvizsgáljuk: mennyit is tudunk a világról – a valóságról – vagy mennyire helyes, igaz a tudásunk!? A tudásunk magunkhoz
képest akármennyire is növekszik az Univerzum, de még a Földi viszonyrendszerben is igen csekély. Ráadásul sok része hibás, és folyamatosan korrekcióra szorul. A megismerhető dolgok egy
további kis részéről tudjuk, hogy nem tudunk róla eleget, mert már kutatás alatt van, de amiről azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk, annak a mértékét még elképzelni sem tudjuk. Tehát megyünk előre a
mindentudáson felbuzdulva, és nem vagyunk alázatosak azzal kapcsolatban, amit hibásan tudhatunk, amiről tudjuk, hogy nem tudjuk és amiről azt sem tudjuk, hogy jó lenne tudni!! „Nem az
a baj, ha nem tudsz valamit, mert azzal kapcsolatban óvatos leszel és visszafogod magad, hanem az, ha valamit hibásan tudsz, mert azt a biztos tudás hitéből lendületből tolod a rossz irányba!!”
S mondhatjuk, hogy az univerzum, vagy a földi ökoszisztéma ismeretének jó része nem befolyásolja a társadalmi működésünket, ha nem tudunk róla sem baj. Ami bizonyos tárgyi tudások ismeretére igaz, de az összefüggések: mi hogy hat egymásra, már rendkívül fontos kérdés. Pláne azon a méreten, ahogy ma belaktuk és használjuk a bolygót.
Összességében nagyon egyszerű visszaigazolás mutatja, hogy a tudásunk elég és megfelelő e, az az, hogy milyen az élet körülöttünk? Mennyi az öröm, a béke, a szeretet és a boldogság, s az élet mennyire virágzik körülöttünk, s a negatív érzelmek, hatások mennyire húzódtak vissza.
S itt csatolunk vissza a fenti kérdésre, hogy elsődlegesen szándék felelősségünk van, vagy eredmény felelősségünk? Ami egyértelműen mutatja, hogy az eredmény felelősség az elsődleges.
Természetesen a szándékunk is fontos, hogy magasrendűségre törekedve, az eredménytelenség esetén alázatosan felül tudjuk-e vizsgálni a korábbi gondolkodásunkat, tudásunkat és végül visszacsatolva a hibás nézetből kiinduló szándékainkat. A helyes megoldásra törekvés magasrendű
szándéka képes a megfelelő önreflexióra, ami elvezet a korrekcióhoz, a próbáljuk meg másként újra, hogy végül elérjünk egy harmonikus eredményt.
Egy kis fogalom tisztázás arról: mi a valóság?
Ahogy a világ teremtett rendje szerint megnyilvánul, vagy nem nyilvánul meg, ahogy a természet, az élet, az ökoszisztémák, az univerzumunk működik mindenféle emberi elképzeléstől függetlenül,
az a VALÓSÁG a magyar szóhasználatunkkal is, ami valóságos az IGAZ (az Igazság) és a nem valós az hamis.
A természet komplexen működő valósága mutatja számunkra legegyértelműbben egy felsőbbrendű
intelligencia, Isten létezését. S ez a komplexen működő Valóság – mindegy, hogy megnyilvánult, vagy nem nyilvánult meg, vagy anyagi, vagy lelki, vagy szellemi minőség, az Isten az Egyetemes Szentszellem, a Természet Istenanyánk a Nagyboldogasszony által létezik. S ez a valóság az, ami
Szent!
Leegyszerűsítve a Valóság, az Igaz, az Szent, azaz Szakrális!!!
Tehát a szakrális lételvek a valóság, a világ, a természet működésének elérhető legteljesebb ismerete.
Nagyon fontos, hogy a teljesség megismerése az emberi létformánk korlátai miatt nehézségekbe ütközik. De a lehető legteljesebb, leghelyesebb megismerésre józan felfogásból is maximálisan törekednünk kell!
Nem számít az ember elképzelése, véleménye, megértésének a minősége, a Valóság, a Világ egyféle képpen működik, ahogy a természet törvényeit a MAAT törvényei működtetik. Nekünk embereknek kell tudni hozzá igazodni, jól felfogott érdekünkből helyesen beleigazodni a működésének rendjébe.

Erre szolgálnak az említett természetes belső pozitív-negatív motiváló és visszaigazoló hajtóerők,
addig, amíg ezeket nem tesszük tönkre, úgynevezett valóság hajlítással!
A valóság hajlítás lényege, hogy nem a gondolkodásunkat igazítjuk a természet rendjéhez, hanem a környezetünket, ezen leginkább a többi embert és a társadalmat értjük, és végül a természetet is
leuralva próbáljuk elérni, hogy úgy működjenek, ahogy mi gondolkodunk a valóságról. Ez ideig óráig „működhet” elég sok erő alkalmazása által, és addig is félelem, fájdalom, senyvedés a jutalom! De helyreigazítás nélkül végül mindig összeomláshoz vezet. Ez a hibás tudásaink eredménye. A természet játékosan türelmes a hibákkal kapcsolatban, de eredeti Rendje szerint Harmóniára törekszik, akkurátusan teszi a dolgát és az egyensúly visszaállításával korrigálja az általunk létrehozott egyensúlytalanságot (ld. bővebben Sacra Hungarorum I. kötet).
A Szakrális Renddel, a természet analóg emberi, társadalmi működés kérdéseivel, a szakrális vezetés foglalkozik. A valósághoz, a természet rendjéhez és az emberi természethez legjobban
igazodó létberendezkedés megvalósításának segítése a feladata. Valaha ez a társadalmi, közösség szervezési feladat a kultúránk szerves része volt. A minta követés a természet rendjébe való helyes beleilleszkedés automatikusan jól működik a természet teremtményeinél, így a nem eltévedt embernél is alapadottság lehetne.
A szakrális vezetők feladata ennek a minta átvevő képességnek a maximális tisztán tartása. Ez a Józanság, az Emberség, az Élet, a Természet tiszteletének, az ember testi-lelki-szellemi erényeinek elérése és fenntartása által valósítható meg.
A szakrális vezető feladata, hogy a természetes (az Isteni algoritmust = ahogy a világ működik) mintaátadás rendjére vigyázzon és hogy mindenki esélyt kapjon annak a képességének a kibontakoztatására, hogy a lehető legtisztábban tudja átvenni és közvetíteni a természetes, isteni minőségű mintát és alkalmazni abban a térrészben, ahol él, ahol ő a helyileg illetékes Isten- Ember. Ez a diverz társadalmi részek, egyének, csoportok harmonikus együttműködésében nyilvánul meg, a természeti környezetet is befoglalva, az elérendő legtöbb jó elvét követve.
S természetesen feladata a hibás minták, tudások, jelenségek megnevezése, korrigálása és a rend szükség szerinti helyreállítása.
Ma a társadalmainkat irányító erők miatt alapvetően hibás tudáson ülünk. Ami a hosszú idő és bizonyos magasabb szintű tudások rosszra használása által a kollektív tudati mezőnkbe és szellemi síkokba is beíródott. Tehát a rendrakás, az életet támogató természet rendjébe helyesen beilleszkedő
emberi létberendezkedésünk elérését célul kitűző feladat nagyon komplex megoldásokat igényel.
Testi-lelki-szellemi erkölcsi, tudati, közösségi tudati és szellemtudományos komplex feladatok rendszerben történő megoldását igényli!! Ebben a heroikus feladatban mindenkinek jut bőven tenni való. Szinte mindenki látja, hogy mi a probléma, csak más szavakkal, szövegkörnyezettel és tudás
mélységből ad rá megoldást. De valójában minden törekvés fontos és szükséges is, hiszen ez a hihetetlen összetett feladat csak kollektív erőfeszítések árán fog megoldódni. Ezért nem kérdés, hogy bele kell tudni illeszkedni önként felvállalással egy megoldást adó információs mintamező
kiépítésébe.
Vége az első résznek, második, befejező részt a következő számban olvashatják.

Ez kívülről összefogásnak fog látszani, de belülről, önként felvállalt beilleszkedés egy megfelelő hatás elérése érdekében, egy közös életmentő célért dolgozó együttműködő struktúrába! Annak valamilyen részéhez való szakmai, bölcseleti, emberi minőség energiáinak felajánlásával. Ez
lényegében egy személyes elköteleződés a cél elérése érdekében. Ez nem vélemény, hogy tetszik, vagy szimpatikus, vagy még csak kezdetleges és várok „a majd megmutatja magát” eseményig, hanem ez egy elkötelezett felelősségvállalás egy jövőben létrejövő hatás érekében. Erre eleinte,
amíg nem látszik, hogy valami tényleg megoldásra jut-e, csak kevesen képesek. A változás hullámának elindítása ezen kevesek felelősségvállalásán és egységberendeződési képességén múlik.
A szakralitás szükségességét, tehát a világ magasabb intelligenciájú teremtett mintáiba való beilleszkedés kérdését úgy tapasztalom sokan értik, de azt már kevesen látják be, hogy oda nem olyan egyszerű visszatalálni. Sokan próbálják a régi tudás rendszerek segítségével megtalálni a
helyes utat, sok dicséretes, reményteli próbálkozás van, de bolygóméretű eredmény….!? Azok segítségére pedig ne is számítsunk, aki a valóság hajlítást és az adatgyomlálást lemenedzselték, mert úgy tűnik, hogy már nem is tudják mit tettek tönkre!! Az általuk meghamisított tudáson ülve
lényegében mindenki csak próbálkozni tud. Így az-az eldöntendő kérdés maradt:
1. Egy Bolygómérnökség felállításával elkezdünk kísérletezni és a kicsatolás eredmény alapján keressük tovább a megoldást. S a több ezeréves eltévelyedés és rengeteg hamis tudás miatt lehet, hogy sokára, vagy akár soha nem jutnánk ki a hamisságok csapdájából!?
2. Vagy ésszerűen elfogadjuk, hogy ha már valakik hihetetlen teljesítménnyel megőrizték számunkra a régi korok szakrális tudását és azt felajánlják nekünk visszatanulásra, akkor azt megvizsgáljuk, hogy miről is szól? S alázattal felvállaljuk a kipróbálását és megnézzük, hogy
hozza-e az eredményt!?
Ennek a kérdés körnek a józan megválaszolásán fog múlni az Élet!
A két kérdés csak az elindulás pillanatában tartalmaz irány különbséget, de a működése során lényegében ugyanazon a területen dolgozik a legmagasabb tudású visszacsatolásokat és korrekciókat alkalmazva. Amikor megértjük, hogy a helyesen értelmezett szakralitás mivel foglalkozik, akkor látni fogjuk, hogy – a valóság és az alkalmazott tudásunk legteljesebb
illeszkedésére törekszik, a megismerési korlátaink miatti megfelelő alázat alkalmazásával – ugyan azon a működési területen dolgozik, mint a tudomány (ha azt folyamatosan nem térítenék el szándékosan a valóság helyes megismerésétől).
A legnagyobb bajunk, hogy nagyon régóta egy átverő show részesei vagyunk, hogy már senkiben, semmiben sem bízunk. Ez jó út a teljes elveszéshez. Ilyen alapon nem is fogunk semmi mögé beállni, semmilyen rendszerbe beigazodni. Győzni fog a jól szervezett őrült kisebbség hatalmi
tobzódása, a szervezetlen naiv, jóhiszemű többség felett.
Természetesen nem várható, hogy egyszerre lépjen mindenki a tettek mezejére. Ez nem reális, de az egyberendeződés folyamata egy hullámként már beláthatóan végig tud menni. Minden azon múlik, hogy akik elindítják a változás hullámát, azok a fenti kérdések megválaszolásakor egy jelenlegi
tudásunkból kiinduló korrekciós próbálkozással kezdenek-e, és bíznak abban, hogy próbálkozhatnak többször is, vagy a második utat választják és próbaként beigazodnak egy szakrális rendbe, egy szakrális hierarchiába. Az elit féktelen hatalmi törekvései és jól szervezett hálózatai miatt mindkét út kockázatos és nehezen kivitelezhető, de hogy többszöri próbálkozásra lehetőség legyen, az lássuk be, helyzetidegen. A legnagyobb kérdés, ha már elindulunk egy új úton, hogy hogy éred el, hogy a társadalom ne forduljon vissza kedve szegetten az első sikertelenségek láttán.
A szakrális hierarchia nem piramis szerkezetű hatalmi alá-fölé rendeződést jelent, hanem az Élet Virága szerinti középső forrásból kiáramló minta, mint meghatározó szellemi minta átadását és átvételét jelenti. Ahol mindenki fontos, (egy síkba rendeződött egyforma minták rendszereként), de mégis csak a középpontból kiáradva adódik tovább a forrás minőségi mintája. Ez a szakrális minta a teremtés szellemi információinak átadásának jellegére és minőségére utal. Ami által mindenkinek
magának kell a saját maga térrészében az átvett isteni minta alapján elérni a legtöbb jót (jó = a teljesség, a létformák kiteljesedése a küldetésük által). Ez az isteni minta átvétel-továbbadás az emberi küldetésünk lényege, felelőssége.

Egy társadalomban az 1% a gyöke elég a változás hullámának elindításához (Maharishi-elv). Ami lapos kezdet után, de mintaadó ereje által egy hatalmi vákuum pillanatában felemelkedik és betölti a
rendelkezésre álló teret. Minden kezdeti szokatlansága ellenére megmutatja a kiutat a labirintusunkból.
Ehhez mindössze olyan felébredt emberek kellenek, akik képesek felelősséget vállalni, egy ilyen bolygóméretű, komplex probléma kezelésére és beleállnak a feladat elvégzésébe. Elkötelezetten egységbe rendeződnek, beigazodnak egy hatékony struktúrába, ami felemeli a változás hullámát.
Mindenki elvégzi a saját tudása szerinti részfeladatot, és nemhogy nem tollászkodik azon a feladat részen, amihez nem ért, hanem kifejezetten képes örülni annak, hogy a számára ismeretlen, de elengedhetetlenül fontos területre van tudással rendelkező jelentkező. Ilyen szokatlan általunk alig
ismert, újra felfedezendő tudás terület a Szakrális Vezetés.
Miben számíthatnak a szakrális vezető segítségére a fent leírtakon kívül?
A Közösségi tudatmezők, términőségek érzékelése, időpontok, esemény valószínűségének előre jelzése. Ez által felkészülten lehet várni az elkerülhetetlent. „A szerencse a felkészülteké” előnyének megszerzése!!
A végrehajtott társadalmi beavatkozások eredményeinek energetikai monitorozása, időben való korrekciók, preventív beavatkozások elősegítése. A felborult, vagy egyensúlytalanságot mutató társadalmi és élő rendszerekben jelentkező energetikai jellemzők kiegyensúlyozására javaslatok.
Nem kell a szélsőséges társadalmi hatásokig elmenni, hogy a korrekció időben elkezdődhessen.
A jövő társadalmainak strukturális felépítésében, az ezéleti képességek, társadalmi hasznosságok alapján történő vezető kiválasztódás kérdését helyre kell tudni tenni. Ez most a feje tetején áll, és a gyarlók, a gonosz lelkületűek vannak a világunk tetején. Ennek megfordítása, nem egy átlagos
létbölcseleti feladat, egy nagyon különleges és szélsőségesen kényelmetlen feladat. Nem lehet megoldani egy személy egyéni belső bölcseleti fejlődésének tapasztalataiból! Ez sokkal nagyobb feladat, mivel az eltévelyedésünk gyökérokait és több ezer éves ciklusok ismereteit is magába foglaló tudás alapján megválaszolható kérdés lett. Tehát nem szabad alábecsülni a feladat méretét, mert az a korábbi „próbálkoztunk, elbuktunk és hiába áldoztuk fel magunkat” példákat szaporítaná
csak.
Mennyire van tele a korsód? Mivel van tele az elméd és milyen tapasztalatokkal? Mennyire maradtál nyitott? A szokatlan helyzetekre tudsz szokatlan megoldásokban gondolkodni? Mennyire tudsz kimozdulni a komfortzónádból?
A mai alternatív véleményformálók: nemzeti, vagy spirituális vélemény vezérek egyik meghatározó élettapasztalata, hogy Ők váltak bizonyos információk forrásává és mögéjük rendeződtek be az emberek. Ami teljesen rendben is van. De nekik ezáltal lecsökken a valami mögé történő
beigazodás képessége, gyakorlata, ami akadálya ennek a ritkán jelentkező nagy léptékű egységbe rendeződésnek.
Tudom, sokan közülük törekednek az isteni vezetettség alá helyesen beilleszkedni és erre tanítják biztatják a többieket. Ezt nem vitatom és dicséretes is. De itt most, amikor a mi emberi világunk eltévelyedettségét kellene helyrehozni, nem találják a fogást. Mert tényleg ellentmondás van a jelen történelmi időszakhoz illő szükségszerű egyhegyű cselekvés jellege és a „békeidőben” diverz önállóságban működő időszakok között. Most egy olyan összefogást, egységbe rendeződést kell tudni megvalósítani, ami ellentmond a felébredés jelenlegi öndetermináltság megerősödését jelentő
folyamataival. Pedig aki elég előrelátó, az látja már a következő fejlődési fokozatot: az önálló, öndeterminált iránytartásra képes ember számára a pándeterminizmust, amiben kollektív tudat és a megerősödött egyéni tudat egyensúlyba hozatala a feladat. Mindig helyzetfüggő, hogy melyik
funkciót kell inkább használni. Most a történelmi léptékű eltévelyedésünk igényli a kollektív nézőpontú hozzáállás elsődlegességét.
Ezért számukra egyértelmű feladat, hogy átlépjenek a napi gyakorlatuk mintáján, azáltal, hogy nyitottan felteszik a kérdést: látják-e, hogy a jót akarók törekvései más-más szövegkörnyezettel, más szavakat használva, de lényegében ugyanarról az univerzálisan magasrendű szellemiségről,
értékekről szólnak!? S ezek alapján a lényeget alapul véve nem hagyják tovább szétszóródni a közösségeik és saját energiáikat, hanem beállnak a kisebb mentőcsónakjaikkal, bárkáikkal egy világítótorony megoldóképletet mutató irányába.
Mert kinek nem okoz lelkiismeret furdalást a szétszóródott energiákkal, hogy amit tesz, az kevés a  teljes hatás eléréséhez!? Lehet, hogy nem vész el teljesen, amit csinál, de nem is ér el kellő hatást.
Csak kis fodrozódások vagyunk a jelenlegi rendszer óceánjában.
De lehetnénk fodrozódás a Változás nagy hullámában is!!
Aki azt gondolja, hogy Ő a teljes kép, az téved: egy nagy egységes kép részei vagyunk, és ebbe kell tudni beilleszteni magunkat és követőinket gondosan, mint egy oda illő puzzle darabot.
Vagy mint elhangolódott hangoknak – akik a zűrzavaros halál kultúrájának lezárása után – újra képesnek kell lennünk harmonikusan megszólaltatni az Élet Szimfóniáját. A teremtés rendje szerint, természet analóg partitúrából a szakrális vezetés karmesteri vezényletének segítségével.
Ha magadba nézel, most a szükség órájában Te már tudod, hogy milyen szellemi, lelki minőség mögé álltál be? Annak a szellemi minőségnek itt a megnyilvánultban van egységbe rendeződött struktúrája? A szükség órájához méltó hatás kifejtésére alkalmas struktúra részeként tolod a nagy
közös szekeret? Beigazodtál már egy hatást létrehozni tudó kép valamilyen számodra megfelelő részébe? S ha megtetted, akkor hogy segíted a többieket? A felelősség felvállalásával? Beleállással?
Példamutatással?
Ezek ma a döntő kérdések itt a szétválasztódás idején!
Gergely naptár: 2022 10. 20. / SZMO: 3. év 5. hónap 20 napja
Áldás!
Deák Bárdos András
ui. Mi itt a szakrális Magyarországban tudatosan visszajelentkeztünk a Természet fennhatósága, a Nagyboldogasszonyunk fentségjoga alá, ahonnan valójában nem is lehetett kijelentkezni. A tudatos
visszajelentkezésünk lényege, hogy alázatosan igyekszünk úgy beleilleszkedni mind egyénileg, mind társadalmaink létberendezkedésével a Természet Teremtett Szakrális Rendjébe, hogy az a
legharmonikusabb eredményt adja minden teremtmény kiteljesedése által.